1981
Hungaroton SLPX 12211
1981
Hungaroton SLPX 12211
A
1 - Vincenzo CAPIROLA
a) Ricercar VI [3:45]
b) „Qui tollis” [JOSQUIN, Missa Pange lingua] [2:46]
c) Padoana [1:54]
d) Ricercar V [3:53]
2 - Frottolák
a) Gregorius LUPPATUS. Voglio gir [2:49]
b) Marcus CARA. Si come che'l bianco [1:35]
c) MICHAELIS. Si me piace [2:55]
d) Marcus CARA. Io son l'ocel [2:45]
e) Marcus CARA. Jo non compro [1:39]
f) Bartolomeo TROMBONCINO. A la guerra [1:51]
B
2 - Frottolák
g) Antonius CAPREOLUS. Ogni amor [2:20]
h) Bartolomeo TROMBONCINO. Piů che mai [3:41]
3 -
a) Francesco SPINACINO. Recercare [1:54]
b) Joan Ambrosio DALZA. Pavana alla ferrarese, Saltarello, Piva
[4:20]
4 - Philippe VERDELOT
a) Divini occhi sereni [1:14]
b) Quanto sia liet' il giorno [1:24]
c) Donna leggiadra, e bella [0:51]
5 - Francesco da MILANO, Jean MATELART
a) Fantasia sexta [1:20]
b) Fantasia quarta [1:37]
6 - Francesco da MILANO
a) Ricercar XXIII [3:17]
b) Fantasia XIII [3:05]
Benkő Dániel • lant
Andrea von Ramm • alt (#2)
Bakfark Consort (#2)
Benkő Dániel
Benkő Dániel • lant
Gáblik Zoltán • szoprán-, alt-, tenorblockflöte
Herényi István • tenorblockflöte
Kakuk Balázs • diszkant, alt-, tenorgamba
Novák János • basszusgamba
Pászti György • blockflöte
Pertorini Rezső • tenorgamba
Zsoldos Béla • ütőhangszerek
Az Ifjú Zenebarátok Kórusa
("Jeunesses
Musicales") (#2, 4)
Ugrin Gábor
Tornai Péter • lant (#5)
Olasz reneszánsz zene
A XV–XVI. század zenetörténetének egyik
leglényegesebb ismérve az, hogy a hangszeres zene egyre inkább
függetlenné vált az énekelttől. Ez az elkülönülés természetesen nem
köthető egyetlen időponthoz; miközben új hangszeres műfajok, formák
születtek, a kiadványok nagy számában tovább élt a hagyomány. Ennek
jelei például az olyan feliratú címlapok, amelyek szerint az illető
gyűjtemény zenei anyaga énekhangokon és hangszereken (illetve bármilyen
összeállítású együttesen) egyaránt megszólaltatható.
Nem véletlen, hogy éppen olasz zenét tartalmaz
lemezünk: a hangszeres zene itt volt a legjelentősebb, legszélesebb
körben művelt a XVI. században – legalábbis erről tanúskodik a
fennmaradt kottaanyag. Itt jelent meg a század elején az első
nyomtatott lantkotta is.
Gombosi Ottó jellemzése szerint „Vincenzo Capirola kora első
lantkomponistája, rendkívül eredeti, nyugtalan hangzásokat kereső
művész”. Szép kivitelezésű, lantműveket tartalmazó kéziratos
gyűjteménye feltehetően 1516-17-ben keletkezett, amikor a komponista
Velencében élt.
A korai ricercarok általános jellemzői: rövidek, kimutatható formaterv
nélküliek, improvizatív karakterűek. Megfigyelhető, hogy hangszerszerű
részletek vokális mintára szerkesztett szakaszokkal váltakoznak bennük.
Még Capirolánál sem használjuk „visszakeresni” érte¬lemben a szót,
miként az később elterjedt. Willi Apel az orgona-ricercarokkal
kapcsolatban mutatott rá arra, hogy a „ricercar” az angol
„research”-csel rokon értelmű, „study”-t, azaz tanulmányt, gyakorlatot
jelent. Vincenzo Capirola VI. ricercarjában
figyelemreméltó formaépítő elv a szekvenciázás. A gyűjtemény
intavolációi különböző felépítésű vokális eredetit dolgoznak fel. Josquin
„Pange lingua” miséjének „Qui tollis”-ában a
négyszólamú textúrát különböző, kontrasztáló regiszterekben levő
szólampárok törik meg. Sajátos helyet foglal el a kéziratban a Padoana:
ez az egyetlen ilyen című tánc, amelynek nincsen megkülönböztető
jelzője (pl. „francese”). A kottában közvetlenül utána következő V.
ricercar zárja a lemez első tömbjét.
A XV. század utolsó évtizedében rendkívül népszerűvé váltak a frottolák,
Isabelle d'Este, Francesco Gonzaga felesége megteremtette az olasz
kompozíciós stílus kialakulásának feltételeit, jelentősen támogatva a
frottolistákat. A XIV. századi frottolától eltérően most személyes
természetű a költemények mondanivalója, a késői XV. század frottolái az
„ich-líra” képviselői. Felépítésükre jellemző a felső szólam kiemelkedő
szerepe. E dallamhoz basszus és két, gyakran azonos magasságú közbülső,
„töltő”-szólam járul. Ezek megszólaltathatóak énekelve (a szöveg
elhelyezése gyakran problematikus), hangszerrel vagy hangszeregyüttes
által. A többféle előadásmód lehetőségét, jogosságát a korabeli
átiratok, intavolációk nagy száma bizonyítja. Tehát a frottolák
kottázása esetében is a lejegyzés mindig csak egy előadási lehetőség a
sok közül – a ténylegesen megszólaló hangzás nincs eleve meghatározva.
Az első (és legjelentősebb) frottola-kiadványok Ottaviano Petrucci
mester nyomdájában készültek, aki kettős értelemben használta ezt a
szót: költeményformaként és a gyűjtemények általános címeként. (Nem
egyedülálló jelenség ez akkortájt – később hasonlóan járnak el a
madrigál elnevezéssel kapcsolatban is.)
A lemezünkön hallható frottolák Petrucci 1504-ben megjelent első
frottolás kötetéből (2/a = no. 61; b = no. 13; c = no. 42; e = no. 9; f
= no. 34; h = no. 33) és valószínűleg 1505-ből származó negyedik
frottolás kötetéből valók (2/d = no. 1; g = no. 2.)
A frottola lírai formaként a régebbi olasz ballatéra hasonlít. Marcus
Cara Io son l'ocel-jével kapcsolatban
tágabb értelemben használjuk ezt az elnevezést: az ugyanis strambotto
(szövege egystrófás, nyolcsoros rímes formában – rímképlete: a b a b a
b c c –, sorai 11 szótagosak, uralkodik benne a jambikus ritmus). Michaelis:
Si me piace-jának felirata: „a voce mutato”. Zarlino
Institutioni-jának az értelmében ez a felirat
szoprán nélküli kompozíciót jelent. Ebben az esetben azonban – az alt
és tenor szólamcseréje következtében – inkább a régi rondellus és
konduktus-manírra gondolhatunk (Walter Odington: „repetitio diversae
vocis”).
Marcus Cara másik két frottolája és Bartolomeo
Tromboncino A la guerrája szerepel
Franciscus Bossinensis 1509-es kiadványában is, amely énekhangra és
lantra átírt frottolákat tartalmaz. Ennek az intavolációnak az az
érdekessége, hogy Bossinensis kihagyta az egyik közbülső szólamot (az
altot).
Rendkívül jelentős a lantosok számára az 1507-es év: ekkor készült az
első nyomtatott lanttabulatúra (Petruccinál). A Francesco
Spinacino műveit illetve átiratait tartalmazó, kétkötetes
Intabulatura de Lauto 81 darabjának pontosan az egyharmada ricercar.
A lemezünkön hallható mű jellegzetes visszatérő fordulata az ereszkedő
skálamenet (ezzel is indul), mely a továbbiakban akkor is felismerhető,
ha terjedelmileg változik. A Joan Ambrosio Dalza
műveit tartalmazó, negyedik lantkötet a következő évben, 1508-ban
látott napvilágot. Negyvenkét darabja nemcsak egyes tételeket
tartalmaz: több pavana – saltarello – piva
található benne (a pavanák alla veneziana vagy alla ferrarese jelzőt
kaptak). A két páros ütemű tételt követő „dudanóta” páratlan lüktetésű,
így a tánc-párok proporciós váltásának sajátosságát fedezzük fel
bennük.
A flamand származású dél-francia Philippe Verdelot
az olasz madrigál legjelesebb mesterei közé tartozik. Madrigáljainak
népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egy másik jeles
komponista, a kortárs Adrian Willaert egy egész kötetre valót
átdolgozott közülük énekhangra és lantra (ebben az intavolációban az
énekelt szólamot nem duplázza a hangszer).
A hangszeres zene újabb virágzása kezdődött a XVI. század második
negyedében, amikor a virtuózok is kinyomtatták szerzeményeiket.
A cinquecento elejének legismertebb lantos-komponistája és lantvirtuóza
Francesco da Milano (1497-1543). Első nyomtatott
kötete 1536-ban jelent meg. (Ugyanebben az évben Giovanni Antonio
Castelioni egy különböző szerzők műveiből összeállított gyűjteményében
„az isteni Francesco da Milano”-nak nevezi.) Mint a korabeli
fantáziákra és ricercarokra általánosan jellemző, az övéi is
szimmetrikus felépítésűek, azaz egymásnak megfelelő, egymásra rímelő
fordulatok, imitációs szakaszok, motívumpárok tanúsítják a felépítés
megtervezettségét.
Jean Matelart 1559-es kiadványában a tizenhat
szólólantra szánt darabon kívül hét olyat találunk, amelyet lant-duó ad
elő. Ilyenkor a második lant szólamát meglevő, ismert lantfantáziához
komponálta Matelart. A második lant szólama „dúsító”-díszítő jellegű,
gyakran imitál, és harmóniakitöltő funkciója van. Francesco
da Milano felvételünkön hallható XXIII. ricercarja
akkordikus fogantatású, virtuózul kidíszített darab, szólamszáma
kötetlen.
A XIII. fantázia esetében a félhanglépéses
háromhangos fordulat az, ami az imitációs szerkesztés lehetőségét
magában hordja.
Fittler Katalin
notes in english
Erhard Reuwich: Civitas Veneciaru,
1486
(részlet)