Schola Hungarica / Gregorian Chants from Medieval Hungary 7
hungaroton.hu
Hungaroton HCD 31816
june, 1998
Calvinist Church, Ócsa
MAGYAR GREGORIÁNUM 7
The Istanbul Antiphonary
ADVENT
1- Antiphon: Domine Deus virtutum [0:28]
2 - Antiphons [4:13]
a) A diebus antiquis
b) Dominum Salvatorem
c) Gabriel angelus loutus est
d) Maria dixit
e) Respondens Angelus
f) Ecce nomen Domini venit de longinquo, et claritas ejus replet other terrarum
3 - Responsory: Clara in fortitudine [1:58]
4 - Two-Part Cantio: Paranymphus adiens [1:40]
CHRISTMAS
5 - Processional antiphon: Ave, apes nostra [1:43]
6 - Responsory: Hic qui advenit [2:10]
7 - Antiphons [4:50]
a) Sancta et immaculata
b) Continet in gremio
c) Beatus venter
d) O Regem caeli
e) Nesciens mater
f) Maria intacta Virgo
g) Virgo verbo concepit
h) Nato Domino
i) Pastores loquebantur
8 - Four-Part Rotulus: Verbum caro / Concrepet [2:31]
LENT
9 - Antiphon: Advenerunt nobis [0:22]
10 - Short Responsory: Illumina oculos [2:33]
11 - Antiphon: Vigilate ergo [1:13]
12 - Short Responsory: In pace in idipsum [1:34]
13 - Antiphon: O Rex gloriose [2:17]
14 - Short Responsory: In manus tuas [1:23]
15 - Antiphon: Simon dormis? [0:46]
16 - Two-Part Credo: Credo in unum Deum / Patrem omnipotentem [3:20]
EASTERTIDE
17 - Short Responsory: Surrexit Dominus [1:93]
18 - Responsory: Dignus es Domine [2:10]
Antiphons
19 - a) Dominus quidem Jesus [0:32]
20 - b) Veni Sancte Spiritus [0:58]
21 - Responsory: Veni Spiritus alme [3:35]
22 - Antiphon: Non vos relinquam [0:37]
SAINTS' FEASTS
23 - Three-Part Invocatio: Deus in adjutorium [1:07]
Ladislaus
24 - a) Antiphon: Fons aeternae pietatis [0:49]
25 - b) Responsory: Salve rex benigne [2:13]
26 - c) Antiphon: Ladislaus honoratur [0:44]
Andreas and Benedictus eremits
27 - Antiphons [4:35]
a) Multi ad beatum
b) Non coati necessitate
с) Inter quos quidam
d) Sanctus Zoerardus ad Philippum
e) Vestem sanctae conversations
f) In eremo sanctus Andreas
g) Beatus Benedictus patre suo
h) Ubi tribus annis
i) Cujus corpus aquila
28 - j) Sanctissimi viri [1:32]
Anna
29 - a) Hymn: Auroralis lux oritur [1:49]
30 - b)Antiphon: O gloria Jerusalem [1:03]
Stephanus Rex
31 - a) Invitatory: Regem regum venerantes [2:44]
32 - b) Responsory: Regia urbs, Alba, gaude [2:51]
Nativity of the Holy Virgin
33 - a) Responsory: Integer ardorem [1:58]
34 - b) Two-Part Cantio: Verbum caro factum [1:37]
Emericus
35 - a)Antiphon: Laetare Pannonia [1:51]
36 - b) Responsory: Rubum flamma comprehendit [2:02]
37 - c) Antiphon: O norma justitiae [1:44]
38 - Martinus - 4-part Rotulus: Praesulem effebeatum [3:48]
SCHOLA HUNGARICA
Soloists:
Bali János, Mizsei Zoltán
Conducted by
DOBSZAY LÁSZLÓ
(2, 3, 4, 5, 6, 8, 9, 10, 11, 14, 15, 16, 22, 23, 24, 25, 26, 31, 32,
34, 35, 38)
SZENDREY JANKA
(1, 4, 6, 7, 11, 13, 17, 18, 19, 20, 21, 29, 30, 33, 36, 37)
Sung in Latin
SUNG
TEXTS
Az Isztambuli Antifonále
Évszázadokon át ismeretlenül feküdt az isztambuli szultáni palota
(Topkapi Saray) kincstárában az a 14. századi kottás könyv, melyből
most válogatott tételeket hallgathat meg az érdeklődő közönség. A könyv
valószínűleg a 16. században került az oszmán birodalom központjába.
Először 1933-ban foglalta bele egy német kutató a szeráj könyvtárának
nem iszlám darabjaiból készült jegyzékébe. Azután 1985-ben egy magyar
kutató, Vízkelety András is végignézhette, s megállapította róla, hogy
1360 körül keletkezett magyarénekes szertartáskönyv, mely sok egyéb
mellett a magyar szentekről szóló tételeket is tartalmaz. A hír, és az
általa hozott néhány fényképfelvétel érthető módon felébresztette a
magyar zenetörténészek figyelmét, de a kódex rossz állapota miatt nem
lehetett szó arról, hogy a teljes kézirat fényképfelvételét
tanulmányozhassák. Végül 1996-ban a magyar és török köztársasági elnök,
Göncz Árpád és Szüleimán Demirel megállapodott abban, hogy a két ország
baráti kapcsolatának jeleként a kódexről mikrofilmfelvétel készül,
azután magyar zenetörténészek azt a helyszínen tanulmányozhatják, majd
a kéziratot török - magyar együttműködéssel restaurálják, végül a
teljes kötet fakszimile kiadásban meg is jelenik.
A kódex az Anjou-kori Magyarországon készült, mégpedig annak valamely
jelentős, központi
helyzetű, Esztergom hatáskörébe eső kulturális intézményében. Nem
tudjuk pontosan, melyik
egyház számára, biztos azonban, hogy nem szerzetesi kolostornak, s az
is, hogy egy anyagilag tehetős, korszerű műveltségről tudó közösségről
van szó (talán a veszprémi székesegyház). A
könyvet később az akkori magyar délvidékre, a Száva partján fekvő
Szentdemeterbe vitték, s
bizonyára onnan került azután Isztambulba.
A kódex: antifonárium, vagyis nem a misének, hanem a vele egyenlő
fontosságú zsolozsmaliturgiának zenei anyagát tartalmazza. A zsolozsma
a középkorban naponta nyolc énekelt szertartásból, "hórából" állt,
zenei anyaga a miseénekek számát jóval meghaladja. Így kódexünk 600
oldala is több mint 4000 tételt tartalmaz, pontosan elosztva az év
napjaira.
A tételek néhány kivétellel két fő zenei műfajba sorolhatók: az antifónák
a recitált zsoltárok keretdallamai voltak: rövid vagy közepes
hosszúságú, kevés díszítést tartalmazó, dallamos tételek; a responzóriumok
viszont önálló énekek, melyeket betétvers (vagy betétversek) és
részleges vagy teljes visszatérés összetett formává alakít. A
responzóriumok melizmatikusak, vagyis egy-egy szótagra hosszabb, akár
10-15 hangból álló, önálló melodikus jelentésű hangcsoportokat
énekelnek.
A két műfajhoz képest kisebb számban himnuszok, recitált tételek is
előfordulnak a kódexben. A kódex értékét még két tényező emeli: végig a
középkori magyar hangjegyírásnak (az "esztergomi notációnak") egy
sajátos változatával írta egy
kiválóan gyakorlott, a szép könyvalakításban jártas kéz. Ugyanakkor a
kódexet néhány jelentősebb liturgikus nap vagy ünnep elején színes
illuminációk díszítik. A 18 kép a korabeli művészeti élvonal
ismeretében, a Képes Krónika és a Magyar Anjou-Legendárium stílusában
készült.
Nagy szerencsénkre a kódex teljesen egészében megmaradt, s a liturgikus
év teljes zenei anyagát tartalmazza (sőt néhány foliós pótlása még igen
érdekes kiegészítéseket is hozzáad). E pillanatban ez a
legterjedelmesebb és leghiánytalanabb magyar zenei zsolozsma-kódex,
egyben a magyar szentek zsolozsmáinak is legteljesebb gyűjteménye.
Miközben a zenetörténészek, restaurátorok a kódex tanulmányozásával,
helyreállításával és kiadásával voltak elfoglalva, a mikrofilm lehetővé
tette, hogy a teljes zenei anyagot áttekintsük, s ennek alapján mintegy
háromtucatnyi tételt kiválasszunk, átírjunk, s a Hungaroton
közreműködésével áttekintő hangfelvételt, keresztmetszetet készítsünk
annak anyagából. A hanglemez a kódex sorrendjében halad, s
hozzávetőlegesen a teljes anyag egy százalékát kitevő mennyiséget
hallhatunk rajta. Valamilyen szempontból különlegesen érdekes, sok
esetben magyar eredetű tételek kerültek a válogatásba, melyet a
liturgikus évnek
megfelelően öt részre tagoltunk: ádvent - karácsony - nagyböjt - a
húsvéti idő - a szentek ünnepei júniustól novemberig.
A részek elválasztására egy másik becses kódexből, az isztambuli
antifonálénál mintegy fél századdal fiatalabb Zsigmond-kori töredékből
választottunk többszólamú tételeket. A közép európai egyszerű,
használati többszólamúság e kedves darabjait az ádventi, karácsonyi és
nagyböjti szakasz végén, majd pedig a szentek ünnepeit tartalmazó
szakasz elején, közepén és végén illesztettük be a programba. A
többszólamú tételeket Rajeczky Benjamin átírásai alapján énekeljük, az
isztambuli antifonále tételeit e lemez két karmestere írta át modern
kottára.
Az ádventi szakasz élén egy rövid, mottószerű
antifóna áll (Domine Deus virtutum): mai tudásunk
szerint magyar kompozíció. Magyar sajátosságnak mondható a következő
antifóna-összeállítás is. Bár az első öt antifóna (A diebus
antiquis... ) szórványosan másutt is előfordul, az öt tétel
ezen összekapcsolása a magyar kódexek elmaradhatatlan része, hiszen
ezzel a sorozattal köszöntött be minden ádventi vasárnap. A ciklust
lezáró hatodik antifóna (Ecce nomen Domini) már az
általános nemzetközi repertoárhoz tartozik. Az utolsó ádventi tétel (Clama
in fortitudine) az ádvent utolsó hetében kezdődő nagy
responzórium-sorozat nyitánya: nemzetközileg ismert tétel magyar
változata. A szakaszt az angyali üdvözletről szóló, egyszerű kétszólamú
tétel (Paranymphus adiens) zárja.
A karácsonyi rész első tétele (Ave spes
nostra) ismét az Európában csak szórványosan dokumentált
antifónák közé tartozik, magyarországi használata pedig egyedülálló. A
december 24-i vecsernye előtt két-két gyermek énekelte a templom távoli
zugaiból, ünnepi karköpenybe öltözve, kezükben gyertyával a Máriát
köszöntő ávékat, majd a kórusba bevonulva, azzal együtt fejezték be a
tételt. Ezután a középkorban kedvelt, de azután szinte kiveszett énekek
következnek, zömmel a karácsony utáni hét napjaira. Először egy
responzórium (Нic qui advenit), majd egy olyan
antifóna-ciklus (Sancta et immaculata), melynek
egyes darabjait az egymásra következő napok reggeli és esti énekes
szertartásába osztották szét. A zsolozsma-antifónáknak, a gregorián
ének e gyöngyszemeinek előadása a modern hanglemezeken nagy nehézséggel
jár: mint mondtuk, eredetileg egy hosszabb recitált zsoltár előtt és
után hangzott el egyetlen tétel. Mivel azonban a hanglemez terjedelme
ezt a hiteles előadást nem teszi lehetővé, az antifónáknak vagy más
tételhez kapcsolva kell helyet találnunk, vagy pedig több (eredetileg
sohasem egyvégtében énekelt) antifónát kell zeneileg meggyőzően
összekapcsolnunk. Ilyenkor az antifónák váltogatása két hangszínű
énekescsoport között képes némileg pótolni az elmaradt zsoltár
dialogikus előadását. Mind a responzórium, mind az antifónák a
középkorban jól ismert tételeknek magyar változatai. A szakaszt egy
játékos szövegű és zenéjű négyszólamú tétel (Concrepet)
zárja a Zsigmond-kori kéziratból.
A nagyböjti szakaszt egy darab kivételével az esti
zsolozsma (Completorium) különleges, a magyar
rítusban általánosan használt, egyébként ritka, majd a 16. században
kiveszett tételeiből állítottuk össze. A ciklus gerincét egy rövid
responzóriumokból (Illumina oculos, In pace in idipsum, In
manus tuas) összeállított sorozat alkotja: ezeket két-két
hétig énekelték az esti ima közepén. Az első előtt mottóként azt az
antifónát énekeljük (Advenerunt nobis), mellyel az
esztergomi rítus szerint a nagyböjt minden napját kezdeni kellett az
előesti vesperásban. Az esti zsolozsma csak egyetlen saját, kéthetente
változó antifónát tartalmazott. A responzóriumok közé ezekből
helyeztünk e1 hármat. Közülük az első (Vigilate ergo nescitis)
mai tudásunk szerint, legalábbis e formában, magyar alkotás; a második (O
rex gloriose) a magyar kódexek szabályos darabja nagyböjt
ötödik hetére, hazánkon kívül eddig csak az angol Salisbury katedrális
kódexében találkoztunk vele (különlegessége, hogy bár antifóna, mégis
verzusokat - méghozzá hexameterben írt verzusokat - és visszatérő
szakaszt tartalmaz). Az utolsó nagyböjti gregorián tétellel (Simon
dormis? ) nagyszerda este búcsúztak a böjttől, s egyben
ezzel vezették be a nagyhét három szent napját. A nagyböjti szakasz
végén egy egyszerű szerkesztésű Credo-t hallunk. A
hosszú szövegnek azonban csak fele van megkomponálva. Ez a gyakorlat
nem ismeretlen a korban: egyes kutatók szerint kétszer énekelték végig,
s másodjára az énekesek a szöveg folytatását önállóan alkalmazták a
dallamra, valószínűbb azonban, hogy csak ennyi hangzott e1 válogatott
szólisták előadásában, miközben a többiek magukban a teljes szöveget
végigimádkozták.
A húsvéti időt ismét egy mottószerű kis tétellel
vezettük be: responzórium szerkezetű (verssel és visszatéréssel), de
rövid és csak mérsékelten melizmatikus dallam (Surrexit
Dominus de sepulchro). A következő nagy responzóriumot (Dignus
es) húsvét nyolcadnapján énekelték az éjszakai zsolozsmában a
Jelenések Könyvéből vett szövegre. Ezután egy mennybemeneteli (Dominus
Jesus) és egy pünkösdi antifónát (Veni Sancte
Spiritus) hallunk. Mindhárom tétel jól ismert nemzetközileg,
de az itt hallhatótól némileg eltérő változatban. A következő nagy
responzórium (Veni Spiritus alme) viszont minden
bizonnyal magyar kompozíció, a 12. század elejétől dokumentált, a
gregoriánnak késői, ezredforduló utáni stílusát képviseli. A ciklust a
húsvéti időtől búcsúzó rövid antifóna (Non vos relinquam)
zárja.
A szentek ünnepeinek gazdag anyagából főként a
magyar kompozíciókat s néhány különleges európai tételt választottunk.
Valamennyi idézetünk a gregorián új stílusát, melodikus, a zenei
kereteket kitágító, nagyobb kifejezőerőre törekedő irányzatát
képviseli.
A ciklust a zsolozsma-kezdő fohász háromszólamú, kánonszerű
megkomponálása indítja (Deus in adjutorium);
valószínűleg magyar kompozíció. A naptárt június végén nyitjuk fel, s
első idézetünk Szent László király 12. század végi zsolozsmájából
választott antifóna + responzórium + antifóna füzére (Fons
aeternae, Salve rex benigne, Ladislaus honoratur).
Július 16-án ünnepelték András (eredeti nevén: Zoerard) és Benedek
magyarországi remete-szentek ünnepét. A két férfiú István király
korában a Nyitra-közeli Zoborhegyen volt remete,
testüket a nyitrai székesegyházban temették el, s életrajzukat a híres
Boldog Mór pécsi püspök írta meg. Ebből az életrajzból állították össze
(talán már a 11. század végén) zsolozsmájukat, melynek zenéje azonban
eddig csak töredékekben volt ismerős. Az isztambuli kódex tette
lehetővé először a teljes ciklus átírását és jelenlegi, szemelvé nyes
bemutatását. A rövid antifónák (Multi ad beatum... )
eredetileg természetesen zsoltárokkal kombinálva szólaltak meg. Itt úgy
segítettünk magunkon, hogy két szólóénekes felváltva énekli a
tételeket, egymást váltogatva "mondják el" az életrajzot, mintegy
dialogikus elbeszélő énekként.
Szent Anna ünnepe (július 26.) természetesen nem magyar ünnep. Kódexünk
azonban egy másutt ismeretlen zsolozsmával ünnepli őt, s ebben talán
valami különleges helyi Anna-kultusz nyomát kereshetjük. (Ezenkívül
csak egyetlen magyar breviárium tartalmazza a zsolozsmát, de annak is
csak szövegét.) A zsolozsmából egy himnuszt (Auroralis lux)
és egy antifónát (O gloria Jerusalem) idézünk.
Augusztushoz érve István király ünnepéből kell választanunk. Minthogy a
szent király nagy zsolozsmájának több tételét más kódex változata
szerint egy korábbi lemezünkre már felvettük, most a zsolozsma "meghívó
antifónáját" (Invitatoriumát) idézzük (Regem
regum) egyetlen zsoltárverssel, viszont hozzátesszük a
Székesfehérvárt dicsőítő nagy, óriás-melizmákkal díszített, sok igen
furcsa, szinte "modern" megoldással színesített responzóriumot (Regia
Urbs Alba) .
Szeptemberből egy európai ünnep magyar vonatkozású tételét idézzük:
Mária tiszteletére (szept. 8.) a híres chartres-i püspök, Fulbert írt
három híres responzóriumot a 11. század elején ékes hexameterekben.
Fulbert jó viszonyban volt a kortárs pécsi püspökkel (levelezésük is
fennmaradt), s talán ennek következménye, hogy mindhárom responzórium
korán meghonosodott hazánkban is. Sőt több: a három tételt
kiegészítették (máshonnan hozzá keresett, vagy itthon hozzá komponált)
hasonló verselésű és stílusú tételekkel egy teljes ciklussá. Ebből a
ciklusból idézzük az isztambuli antifonále szerint az egyik legszebb
darabot (Integer ardorem).
Végül az utolsó megjelenített ünnep már novemberbe visz át: Szent Imre
(nov. 5.) zsolozsmájából ismét egy antifónát, egy responzóriumot és egy
antifónát idézünk. Az első antifóna (Laetare Pannonia)
a korábban már lemezre vett "Ave flos nobilium" párdarabja. A
responzórium (Rubum flamma) és a záróantifóna (O
norma justitiae) a kor szokványosabb stílusában készült, de
nemesen alakított, bensőséges hangulatú darab. A hanglemezt ismét
többszólamú tétel zárja: Szent Márton (nov. 11.) tiszteletére készült,
a fönti karácsonyi kánonhoz hasonló négyszólamú darab a sziléziai Péter
mester alkotása, úgy, ahogy Zsigmond-kori többszólamú kéziratunk
megörökítette.
Dobszay László
The Istanbul Antiphonary
The 14th-century chant book from which this recording offers a
selection has lain for centuries hidden in the treasury of the Sultan's
palace (Topkapi Saray) in Istanbul. The book was probably taken to the
centre of the Ottoman empire in the 16th century. It was only in 1933
that a German scholar recorded its existence for the first time in his
list of the non-Muslim items in the Saray's library. Later, in 1985
András Vízkelety, a Hungarian scholar was able to examine it and
recognised it as a notated office book written around 1360 in Hungary,
which contained, among many other items, offices for Hungarian
saints.Understandably, this news as well as the few photos he took of
the book attracted considerable attention among Hungarian
musicologists. However, the bad condition the codex was in made it
impossible to make photocopies of the whole manuscript. Finally in 1996
Göncz Árpád and Süleyman Demirel, the Presidents of Hungary and Turkey
signed an agreement. As a token of the two countries' friendly
relations, the codex was to be studied by Hungarian musicologists at
the site, then the manuscript was to be restored jointly by Turkish and
Hungarian scholars, and ultimately a facsimile edition of the whole
book is to be published. At the same time, a microfilm copy has been
made for the sake of preparatory studies.
The codex was written in the Angevin age (14th century) in Hungary,
probably in one of its major central cultural institutions near
Esztergom. We do not know for which church it was written; it was
certainly not for a monastery. The institution that ordered it was
presumably a prosperous community with an up-to-date cultural outlook
(perhaps the cathedral of Veszprém). The book was later brought to
Szentdemeter on the banks of the Sava river in Southern Hungary. It was
probably taken to Istanbul from there.
The codex is a service antiphonary. The musical
material it contains is for the office liturgy, of equal importance as
the Mass. In the Middle Ages, eight such sung services - "Hours" – were
held every day. Their musical material was considerably larger than the
Mass. Thus the 600 pages of the Istanbul antiphonary contain more than
4,000 pieces, divided carefully for all the days of the year.
The pieces can be grouped into two main musical genres. The antiphons
provided the framework for recited psalms: they are brief or
medium-length, modestly ornamented melodious movements. In contrast,
the responsories were self independent chants of a
complex structure with one or more inserted verse and partial or full
repeats. Responsories were melismatic, containing a longer group of
notes (sometimes even 10 to 15) sung to one syllable. The codex also
contains a few hymns and recited pieces.
Two other factors add to the value of the codex: it has been written
all through in a specific variant of the medieval Hungarian musical
notation (the "notation of Esztergom") by a well trained skilled scribe
who gave careful attention to the nice appearance of the book. Some
parts of the codex covering important liturgical days or feasts begin
with coloured illuminations. The 18 pictures were painted in the style
of the Hungarian Illuminated Chronicle and the Hungarian Angevin
Legendary by someone who was acquainted with the best of the
contemporary artistic output.
We are extremely fortunate in that the whole of the codex remained
intact, and it contains the full musical material of the liturgical
year (in fact, the folios of its appendix add some quite interesting
supplements). At present this is the most complete and lengthiest
Hungarian chant book for the Offices; at the same time, the most
complete collection of the offices ("historiae") of Hungarian saints.
While musicologists and restorers were working on the study,
restoration and publication of the codex, the microfilm gave us an
opportunity to examine the entire musical material and select about
three dozen pieces, transcribe them and make, with the co-operation of
Hungaroton, a recording, a kind of cross-section image of the book. The
arrangement of the recorded pieces follows the order of the codex,
presenting about one percent of the whole material. The pieces that
have been selected are significant from some aspect - often they are of
Hungarian origins. The selection has been divided into five sections in
accordance with the liturgical year: Advent - Christmas - Lent -
Eastertide - Saints' feasts (from June till November).
To separate the sections, we have selected polyphonic pieces from
another precious Hungarian codex, the fragment from King Sigismund's
age about half a century later than the Istanbul Antiphonary. These
charming pieces of simple Central European polyphony were inserted into
the ending of the Advent, Christmas and Lent segments and into the
beginning, the middle and the ending of the part containing the saints'
feasts. The polyphonic pieces on this recording are based on the
transcriptions of Benjamin Rajeczky, while the pieces of the Istanbul
Antiphonary were transcribed by the conductors of this recording.
The Advent part begins with a brief antiphon (Domine
Deus virtutum): to our present knowledge, it is a Hungarian
composition. The ensuing set of antiphons may also be called
specifically Hungarian. Although the first five antiphons (A
diebus antiquis) are known from a few other countries as
well, their appearance together was an indispensable element of the
Hungarian codices, since Advent Sundays always started with this series
of antiphons. The sixth and final antiphon of the cycle (Ecce
nomen Domini) belongs to the general international
repertoire. The final piece of the Advent part (Clara in
fortitudine) was the opening of the sequence of great
responsories beginning in the last week of Advent - it is a Hungarian
variant of an internationally known item. The part ends with a simple
piece for two voices (Paranymphus adiens) about the
Annunciation.
The first piece of the Christmas part (Ave
spes nostra) has sparsely been documented in Europe, but its
liturgical arrangement was quite unique in the Hungarian dioceses: it
was performed only before vespers on December 24. The three
acclamations saluting the Holy Virgin were performed by pairs of three
boys standing in the farthest corners of the church, clad in festive
cloaks, with candles in their hands. Then they joined the choir, and
the antiphon was finished by the whole group. The ensuing chants, most
of them composed for the days of the week after Christmas were
widespread in the Middle Ages, but later they became almost completely
forgotten. The first is a responsory (Hic qui advenit),
then comes an antiphone-cycle (Sancta et immaculata),
whose pieces were divided into the morning and evening services of the
following days. Performing the antiphons of the offices, these gems of
Gregorian choral music, on modern recording presents serious
difficulties. As mentioned, the individual pieces were originally sung
before and after a long recited psalm. However, since the limitations
of a record do not allow time for such an authentic performance, we
have to connect the antiphons to other pieces, or join several
an-tiphons, originally not sung together, in a musically convincing
way. The performance of antiphons by two alternating groups of singers
with differing tones of voice can to a certain degree make up for the
absence of the alternation of psalm verses. Both the responsory and the
antiphons are Hungarian variants of tunes well-known in medieval times.
The Christmas part finishes with a light composition with playful
lyrics for four voices (Concrepet) taken from the
"Sigismund" manuscript.
For the Lent part we have selected pieces - with
one exception - from the night office (Compline). These pieces were
commonly used in the Hungarian ritual practice, but they were rarely
sung in other countries, and they died out by the 16th century. The
bulk of the cycle comprises of a series of short responsories (Illumine
oculos, In pace in idipsum, In manus tuas). They were sung
during the evening prayer for two weeks each. On this recording the
first piece of the cycle is preceded by the antiphon (Advenerunt
nobis) with which all Vespers during Lent began in the rite
of Esztergom. Compline contained only one
antiphon of its own, which changed after two weeks. Three such
antiphons can be heard between the responsories. To our present
knowledge, the first (Vigilate ergo nescitis) is, at
least in this form, a Hungarian composition. The second one (O
rex gloriose) was the regular musical piece in Hungarian
codices for the fifth week of Lent; the only place it has been known
from outside Hungary is the Salisbury Cathedral in England. It is
special in that although an antiphon, it contains verses - written in
hexameter - and a respond. The last Gregorian piece for Lent was sung
on the Holy Wednesday as an introduction to the "Triduum Sacrum". At
the end of the Lent part a simple Credo can be
heard. Music is written for only half of the long text. This practice
was not unique in the period. Some scholars think that it was sung
twice till the end, and the second time the singers themselves adjusted
the second half of the text to the tune. It is more likely, however,
that selected soloists performed only the first part, while the others
could pray the whole text silently.
The Eastertide part again starts with a little
introductory piece (Surrexit Dominus de sepulchro).
The long responsory that follows (Dignus es) was
sung on the Octave of Easter at Matins. Its text is from the
Revelations of St. John. After this, an antiphon on the Ascension (Dominus
Jesus) and another on Whitsun (Veni Sancte Spiritus)
can be heard. All three belong to the international repertoire,
although in a version different from the present one. The next great
responsory, however (Veni Spiritus alme) is apparently a Hungarian
composition. Belonging to the late Gregorian style, it was first
recorded at the beginning of the 12th century. The cycle ends with a
short antiphon (Non vos reliquam) bidding farewell
to Easter.
From the rich material of the Saints' feasts, we
have chosen mostly Hungarian compositions and some specific European
pieces. All selections represent the late Gregorian melodic style
aspiring to extend musical domains and achieve greater expressiveness.
The cycle opens with a three-part, canon-like invocation sung before
Offices (Deus in adjutorium), probably a Hungarian
composition. We open up the calendar around the end of June, and our
first selection is a string of antiphon - responsory - antiphon from
the office of King Ladislaus the Saint composed at the end of the 12th
century (Fons aetemae, Salve rex benigne, Ladislaus honoratur).
July 16 was the feast of Andrew (originally called Zoerard) and
Benedict. The two hermits lived on Zobor Hill near Nitra in the age of
King Stephen the Saint. Their bodies were buried in the cathedral of
Nitra, and their biography was written by the famous bishop of Pécs,
Maurus the Blessed. Their office, from which only fragments were known
until now, was compiled from this biography perhaps as early as the end
of the 11th cen¬tury. It was the discovery of the Istanbul codex that
made it possible to transcribe the whole cycle and to present
selections from it here. Naturally, the short antiphons (Multi
ad beatum...) were originally combined with psalms. To
recreate something of the original atmosphere, on this recording two
soloists sing the parts alternately, "telling" the biography in turns,
like a dialogic narrative song.
The feast of St. Anna (July 26) is not a specifically Hungarian feast.
In the Istanbul codex, however, the saint is celebrated with an office
unknown in other countries. This may imply a specific local cult of St.
Anna (only one other Hungarian breviary contains the text of the
office). We recorded a hymn (Auroralis lux) and an
antiphon (O gloria Jerusalem) from this material.
Reaching August, we have chosen from the pieces for the feast of King
Stephan the Saint. Since several parts of the sainted king's great
office have been recorded earlier in another codex's version, only two
items have been selected for this recording, i.e. the "invitatory
anti-phon" (Invitatorium) (Regem regum) with only
one verse of the psalm, and the great responsory in praise of
Székesfehérvár (Regia Urbs Alba), ornamented with
lengthy melismas and embellished with many interesting, almost "modern"
musical solutions.
In the first half of the 11th century, Fulbert, the famous bishop of
Chartres wrote three well-known responsories about the Nativity of the
Holy Virgin (September 8) in eloquent hexameters. Fulbert was a good
friend of the bishop of Pécs (their correspondence has been preserved),
and perhaps due to this friendship, all three responsories became
popular in Hungary at a quite early date. What is more, in Hungary the
three pieces were supplemented with pieces written in a similar meter
and style, picked from other places or composed here for the occasion,
until they formed a full cycle. We recorded one of the most exquisite
pieces of this cycle (Integer adorem) in the
Istanbul antiphony's version.
The last feast represented here brings us into November. We have
selected an antiphon, a responsory and a second antiphon from Saint
Emeric's (November 5) service. The first antiphon (Laetare
Pannonia) is the pair of the "Ave flos nobilium" recorded on
an earlier disc. The responsory (Rubum flamma) and
the final antiphon (O norna justitiae) were composed
in the ordinary style of the age; however, both are nobly formed,
intimate pieces.
The disc is closed by a polyphonic piece. Written in a similar
canon-like structure as the Christmas round, the four-part Rotulus
eulogising St. Martin (November 11) is the composition of
Petrus of Silesia, as recorded by the "Sigismund" manuscript.
Dobszay László