Schola Hungarica / The Offertory
hungaroton.hu
Hungaroton HCD 32069
june, 2001
Calvinist Church, Ócsa
THE OFFERTORY
Gregorian Chant and Palestrina
1 - Reginald LIBERT: Ave Maria [3:14]
2 - Ad te levavi (Old Roman with verses) [4:58]
3 - Erit in vobis (Ambrosian with verse) [3:49]
4 - Popule meus (Beneventan) [1:28]
5 - Pierluigi da PALESTRINA: Super flumina Babylonis
[2:21]
Early Gregorian Offertories
with Verses for Ordinary Time
6 - Super flumina Babylonis [1:56]
7 - Eripe me [4:40]
8 -Domine convertere [3:08]
9 - Pierluigi da PALESTRINA: Jubilate Deo [2:35]
Gregorian Offertories
without Verses
10 - Angelus Domini (for Easter) [1:32]
11 - Bonum est confiteri (for a Saturday in
Ordinary Time) [0:52]
12 - Recordare mei (for a Sunday in Ordinary Time)
[1:29]
13 - Deus Deus meus ad te de luce (for a Sunday of
Easter) [0:58]
14 - Veniens vir (for the Exaltation of the Holy
Cross) [1:25]
15 - Pierluigi da PALESTRINA: Confirma hoc Deus
[2:19]
Two Offertories with Trope
16 - Confirma (for Pentecost with trope: Laudes
almo) [3:46]
17 - Stetit angelus (for the Feast of St. Michael
with trope: Salus Deo) [5:49]
18 - O pie Deus (Offertory in new style in the Mass
for the Dead with one verse) [3:55]
19 - Pierluigi da PALESTRINA: Inveni David (for the
Feast of a Confessor) [2:22]
SCHOLA HUNGARICA
Soloists:
Béres Ágnes, Mizsei Zoltán, Patay Péter
Conducted by
DOBSZAY LÁSZLÓ
(1, 3, 4, 5, 6, 8, 9, 12, 15, 18, 19)
SZENDREY JANKA
(2, 7, 10, 11, 13, 14, 16, 17)
Sung in Latin
SUNG
TEXTS
Offertórium
Gregorián ének és Palestrina
Az ókori kereszténységben a mise felajánlása: az adományok
összegyűjtése, a kenyér és bor kiválasztása, oltárra helyezése,
megtömjénezése ünnepélyes, hosszabb ideig tartó cselekmény volt. Ezt
kísérte az offertórium ének. Pontosan nem tudjuk, mikor keletkezett, de
biztos, hogy a 7. századi törzsanyagnak már része volt. Az offertórium
az ősi latin liturgikus repertoár legigényesebb, legegyénibb, sokszor
meglepő érzelmi hatásokat, szenvedélyes megnyilvánulásokat is megengedő
éneke volt, különösen amíg hozzá virtuóz verzusokat is énekeltek a
szólisták (egyes kutatók metaforikusan "a gregorián Beethovenjének"
nevezték).
A felajánlási cselekmény megrövidülése miatt a verzusokat a 12-13.
században elhagyták, ekkor inkább a műfaj melodikus, olykor lírai
karaktere domborodott ki. Bár a repertoár kilenctized része még az
ókorból származik, néhány tétellel a későbbi korok és különféle európai
tájak (például Gallia) is gyarapították. A 10-13. században - mint sok
más műfaj is - egy újabb bővítménnyel, a tropussal gazdagodott
(legalábbis az ünnepi misékben). A tropus egy kommentáló betét, melynek
hatása a saját szavakkal elmondott "bekonferálás" és a hivatalos
liturgikus ének ellentétén alapult. Sokféle tropus van, az
offertórium-tropusok többsége szeletelő, vagyis a hivatalos ének sorai
közé van beiktatva. (A fordításokban a tropusokat dőlt betűvel
szedjük.) Végül az offertórium а 14-15. századtól kezdve a többszólamú
zenében is megjelent (sőt, a 17-18. században a zeneszerzők szinte kis
koncertdarabokat komponáltak a liturgia ezen helyére).
A hanglemez ennek az érdekes műfajnak és hosszú történetének
keresztmetszetét kínálja. A különféle típusú offertóriumokat
többszólamú darabokkal választjuk el. Az első a korai polifón
feldolgozásokból idéz fel egyet; a többit pedig a többszólamú
offertórium leggrandiózusabb sorozatából, Palestrina offertóriumai
közül választottuk.
A 2-4. offertórium a gregorián ének előzményére mutat: három ólatin
liturgia egy-egy offertóriumát halljuk (a VI-XII. század, ún. órómai
rítusból, a milánói ún. ambrozián rítusból és a délitáliai ún.
beneventán rítusból).
A 6-8. offertóriumok a nagy terjedelmű, verzusos régi offertórium
kiváló példái. A "Super flumina" (néhány hasonló társával együtt)
mérete, kifejezési gazdagsága, belső ellentéteinek szintje
szempontjából szinte egy szonáta-tétel mértékét eléri.
A 10-13. darab is a régi offertóriumokból idéz, de ahogyan azokat a
középkorban, a verzusok elhagyásával énekelték. Ezáltal a tétel inkább
lírai, dalszerű karaktert nyert. A 14. darab különlegesség: már nem az
alaprepertoár darabja, s külföldön is nagyon kevéssé ismert. Nemrég
került elő egy magyarországi, jelenleg Isztambulban őrzött kottás
misekönyvből.
A 16-17. darabok a tropizált, ugyanakkor még verzust is tartalmazó,
ezredforduló körüli repertoárból származik, s Franciaországra jellemző.
A tropus-sorok gondolatilag egybefonódnak a rájuk következő liturgikus
szövegsorral, zeneileg pedig szinte fölvezetnek azokra. A magyar
középkorban a gyászmise alatt nem (vagy nem csak) az ismert
Requiem-offertóriumot énekelték (Domine Jesu Christe), hanem a 18.
darabként előadott tételt is. Talán e kivételes alkalomra való
tekintettel, verzusát fenntartották a középkor végéig.
Dobszay László
The Offertory
Gregorian Chant and Palestrina
In ancient Christianity the offering of the gifts in the mass - i.e.
collecting the gifts, selecting the bread and wine, placing them on the
altar and incensing them - constituted an action of long duration
accompanied by singing the offertory. The exact time of its genesis is
unknown. There is, however, no doubt that it already formed part of the
corpus of the material in the 7th century. The offertory was the most
demanding and most individual chant of the ancient Latin liturgical
repertory, leaving often room for surprising emotional effects and
passionate outbursts, particularly until soloists sang virtuoso verses
to them. (Some researches call the offertory metaphorically "the
Beethoven of Gregorian chant").
Due to the gradual shortening of the act of offering, the verses were
omitted in the 12th-13th centuries and the melodious, partly lyrical
character of the genre came to the foreground. Although nine tenth of
the repertory originated in ancient times, it was later enriched by
some few items in the various European regions (for example in Gaul).
What is more, in the 10th to 13th centuries a further item, the trope
was added to the wealth of the offertory repertory (at least in
festival masses) - just like in many other genres. The trope is an
insertion of commenting nature; its effect lies in the contrast between
the "introduction" with own words and the official liturgical chant.
Several types of tropes exist; the majority of the offertory - tropes
are segmenting ones introduced among the lines of the official chant.
(In the translation the tropes are printed in italics.) Finally, the
offertory emerged from the 14th-15th centuries onwards in polyphonic
music as well. (In the 17th-18th centuries short concert-like pieces
were composed to occupy this place of the liturgy.)
The record gives a cross-section of the long history of this
interesting genre. The various types of offertories are separated by
polyphonic items. The first is an early polyphonic setting. The rest
was chosen from the most grandiose cycle of polyphonic offertories,
from Palestrina's offertories.
Offertories No. 2-4 show the antecedents of Gregorian chant: an
offertory of three Old Latin liturgies can be heard (from the 6th to
12th centuries, from the so-called Old Roman rite, the so-called
Ambrosian rite of Milan and the so-called Beneventan rite of Southern
Italy).
Offertories No. 6-8 are excellent examples of the old extensive
offertory with verse. As far as size, the wealth of expression and the
level of inner contrasts are concerned, the "Super flumina" (and some
similar items) come close to the dimensions of a sonata movement.
Items 10-13 also cite from early offertories but in a manner as they
were sung by the omission of verses in the Middle Ages. By doing so,
the item received lyrical, song-like character. No. 14 represents a
peculiarity: it does not form part of the basic repertory anymore and
is very little known abroad. It has recently emerged in a notated
missal originating in Hungary but now preserved in Istanbul.
The 16th and 17th pieces are taken from the troped repertory of the
turn of the millennium, containing at the same time a verse as well.
They are characteristic of France. In thought content the troped lines
merge with the subsequent liturgical line of text, whereas musically
they almost lead up to them.
In the mass for the dead not (or not only) the well-known Requiem
offertory (Domine Jesu
Christe) was sung in Hungary during the Middle Ages but also the piece
performed as No. 18. It is perhaps due to this exceptional occasion
that its verse was preserved to the end of the Middle Ages.
Dobszay László