Schola Hungarica / The Story of Job

IMAGEN

hungaroton.hu
Hungaroton HCD 32239
june, 2003
Calvinist Church, Ócsa

THE STORY OF JOB
in Gregorian Chant and Polyphony

1 - 1. Cum audisset Job. Antiphon [1:07]
2 – 2. Vir erat in terra Hus. Old Roman Offertory [9:46]

I. Nocturnus

3 – 3. Quantas habeo. Antiphon with Psalm [2:05]
4 - 4a. Factum est autem. Reading (2, 2-3) [1:24]
5 - 4b. Si bona suscepimus. Responsory [2:25]
6 - 5a. Cui responders Satan. Reading (2, 3-6) [0:52]
7 - 5b. Antquam comedam. Responsory [3:09]
8 - 6a. Egressus igitur Satan. Reading (2, 7-8) [0:35]
9 - 6b. Utinam appenderentur. Responsory [1:42]
10 – 7. T. L. VITTORIA (†1611): Peccantem me quotidie. Responsory [4:19]

II. Nocturnus

11 – 8. Cives mei vermes sunt. Antiphon with Psalm [2:27]
12 - 9a. Dixit autem illi uxor sua. Reading (2, 9-10) [0:52]
13 - 9b. Quare detraxisti. Responsory [2:06]
14 - 10a. Respondens autem Eliphas. Reading (22, 1-5) [1:08]
15 - 10b. Induta est caro mea. Responsory [2:12]
16 - 11a. Aquam lasso non dedisti. Reading (22, 7-8, 10-12) [1:10]
17 - 11b. Versa est in luctum. Responsory [2:16]
18 – 12. Т. L. VITTORIA: Versa est in luctum. Motetum [3:18]

III. Nocturnus

19 – 13. Auditu auris audivi te. Antiphon with Psalm [2:23]
20 - 14a. Dixit Dominus ad Eliphaz. Reading (42, 7-8) [0:55]
21 - 14b. Numquid Dominus supplantat. Responsory [2:07]
22 - 15a. Faciem ejus suscipiam. Reading (42, 8-9) [0:49]
23 - 15b. Nocte os meum perforator. Responsory [2:05]
24 - 16a. Dominus quoque converses est. Reading (42, 10-11) [1:13]
25 - 16b. Paucitas dierum meorum. Responsory [3:12]
26 – 17. T. L. VITTORIA: Тædet animam meam. Lectio [3:40]
27 - 18a. Dominus autem benedixit. Reading (42, 12) [0:40]
28 - 18b. R. PARSONS (†1570): Credo, quod redemptor meus. Responsory [2:37]

sources:

Hungarian Antiphonal from the Anjou Era (about 1360)
Now in the Topkapi Sarayi, Istambul (1, 3-9, 11-17, 19-25, 27)

Old Roman Gradual In Lateran Basilica, (13th Century)
Now in the Vatican Vat. lat 5319 (2)

SCHOLA HUNGARICA

Soloists:
Bali János, Hegyi Barnabás, Kocsis Csaba, Merczel György,
Mizsei Zoltán, Rédly Orsolya, Rieder Ervin, Soós András

Conducted by
DOBSZAY LÁSZLÓ
(2, 6, 7, 10, 14, 15, 18, 22, 23, 26, 27, 28)
SZENDREY JANKA
(1, 3, 4, 5, 8, 9, 11, 12, 13, 16, 17, 19, 20, 21, 24, 25)

Sung in Latin

SUNG TEXTS

Jób története

A római liturgia szerint Jób könyvének olvasására szeptember első és második hetében került sor, az éjszakai virrasztó zsolozsma keretében. E két hétben az olvasmányokat követő, díszes dallamú responzóriumok, s részben a zsoltárokat keretező egyszerűbb antifónák szövegét is Jób könyvéből vették. Az énekek nem az események pontos sorrendjében haladnak a történetben, mert feltételezik, hogy a hallgató az egészet ismeri. Inkább a balladák módjára kapnak ki belőle (és mélyítenek el) egy-egy mondatot vagy sort. Sokszor nem is egyetlen helyről vették a szöveget, hanem összeválogatták a könyv más-más fejezetéből.

A bevezető részt követően az anyagot az éjszakai zsolozsma három szakaszát, ún. nokturnusát felidézve rendeztük el. Mindegyiket egy-egy antifónával kezdjük, s ezeket zsoltárral kombináljuk, hogy a tétel eredeti funkcióját felidézzük. Ezt három olvasmány-részlet és mindegyik után melizmatikus responzórium követi. A történet lekerekítése céljából a harmadik nokturnus után még beiktatunk egy rövid olvasmányt.

Jób könyvéből nemcsak szeptemberben énekeltek, hanem a halotti zsolozsma responzóriumainak nagy részét is innen vették. Ez késztette a reneszánsz zeneszerzőit néhány jeles szöveg többszólamú megkomponálására. A három nokturnust és a teljes hanglemezt is ezekből választott tételekkel zárjuk.

A sorozat legkülönlegesebb darabja második tételünk. A mise-ciklusban csak egyszer hangzott el Jób könyvéből vett szöveg: a pünkösd utáni 21. vasárnap felajánlási énekében, offertóriumában. E szöveg kezelése egészen kivételes: hosszú szakaszt idéz az ének, mely a könyv különböző helyeiről van összeállítva; a szöveggel annyiban is szabadon bánnak, hogy a "verzusokba" drámai szóismétléseket fűznek. Talán ez az egyetlen olyan régi liturgikus ének, mely szinte lélektani ábrázolásra törekszik. Ezt a tételt nem a gregorián változat szerint énekeljük, hanem annak elődjét, az ún. órómai variánst mutatjuk be, valószínűleg először azóta, hogy 800 évvel ezelőtt Rómában is kipusztult ez az archaikus repertoár. A szöveg dramatikus hatását zeneileg is fokozza, hogy sokáig a mély fekvésben mozgó dallam az utolsó, szövegismétlő szakaszban egyre magasabbra hág, s így a főrész visszatérése egy kvinttel magasabbra kerül.

The Story of Job

According to the Roman liturgy, the Book of Job was read in the first and second week of September during night prayer. During these two weeks, both the responsories of ornamental melodies following the readings and the antiphons of simpler structure were taken from the Book of Job. The chants do not exactly follow the story, because the listener is supposed to be acquainted with the whole text. Rather, similarly in the case of ballads, one sentence or one line is taken out from the text and deepened. Many times the text is not simply taken from one place but selected from different chapters of the Book.

After the introductory part, the material is organized according the three parts of the night prayer (nocturn). Each one is started with an antiphon combined with a psalm to evoke the original function of the movement. This is followed by three readings outstanding, and after each one there is a melismatic responsory. To make the story round, a short reading is inserted after the third nocturn.

It was not only in September that people sung from the Book of Job as the majority of the responsories of funeral prayers also derive from the same source. This inspired the Renaissance masters the polyphonic composition of some excellent texts. The three nocturns as well as the whole record is finished by movements selected from these compositions.

The most particular piece of the series is the second movement. During the mass cycle it was only once that a text was taken from the Book of Job: it was in the offertory of the 21st Sunday after Pentecost. The handling of this text is quite exceptional: the chant, which is selected from different places of the Book, quotes a fairly long part. The text is treated freely in a way that dramatic repetition of words is attached to the verses. Perhaps, this is the only old liturgical chant which almost endeavours spiritual portrayal. This movement is not sung here according to the gregorian version. Rather, its predecessor, the so-called Old Roman variant is presented, probably for the first time since this archaic repertoire perished in Rome some 800 years ago. The melody up arises higher and higher, so the return of the main part is transposed a fifth which enhances the dramatic effect of the text musically.