Polifonikus vesperások Szt. Mihály és Szt. Márton napra / Schola Hungarica

bmcrecords.hu

2007
BMC CD 128
2006. június 21-26.
Boldogasszony-kápolna, Pannonhalmi Bencés Főapátság







 I
Szent Mihály-napi vesperások


01 - Omnes fideles Christi (Antiphona) & Psalmus 147    [3:14]
02 - In diebus illis (Capitulum)    [0:37]
03 - Te sanctum Dominum (Responsorium)    [1:55]
04 - Christe sanctorum (Hymnus)    [2:07]
05 - In conspectu Angelorum (Versiculus)    [0:24]
06 - Dum sacrum mysterium (Antiphona) & Magnificat (Canticum)    [3:36]
07 - Oratio     [1:04]


  II
Szent Márton-napi mise


08 - Ecce sacerdos (Graduale)   [1:58]
09 - Beatus vir sanctus Martinus (Alleluja)    [2:12]
10 - Sacerdotem Christi Martinum (Sequentia)    [3:27]
11 - Veritas mea (Offertorium)    [0:55]


  III
Szent Márton-napi vesperások


12 - Dixerunt discipuli (Antiphona) & Psalmis 109-112, 116     [4:51]
13 - Ecce sacerdos (Capitulum)    [0:35]
14 - Martinus sacerdos (Responsorium)    [3:22]
15 - Martine confessor (Hymnus)    [1:50]
16 - Amavit eum (Versiculus)    [0:22]
17 - O beatum virum (Antiphona) & Magnificat (Canticum)     [10:55]
18 - Oratio     [0:59]
19 - O quam gloriosum (Antiphona)    [2:34]





SCHOLA HUNGARICA


Vezényel:

DOBSZAY László
(1, 2, 4, 5, 6, 7, 15, 16, 17, 18, 19)

SZENDREY Janka
(3, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14)


Szólisták:

CSUTHY István (12, 17)
HÉJA Benedek (13, 17, 18)
KISS Ágnes (5, 16, 17)
KISS Bálint (17)
KRUPPA Bálint (17)
MERCZEL György (2, 7)
VÁRFÖLDI Anna (12)




notes in english

Szent Mihály- és Szent Márton-napi polifonikus vesperások


1571-ben egy Anna Hannsen Schuman nevű özvegyasszony egy nagy értékű kéziratot ajándékozott Pozsony (akkor Magyarország töröktől meg nem szállt részének legfontosabb városa, 1918 óta Bratislava/Szlovákia) Szent Mártonról elnevezett társaskáptalanának.

A kódex 239 többszólamú művet tartalmaz, szinte valamennyi a vesperás imaóra felékesítésére. Néhány mű szerzője azonosítható (Mouton, Isaac, Finck, Morales, Walther, stb.) de a nagyobb rész ismeretlen zeneszerzőktől származik. A kézirat valóban a napi használatot szolgálta: a kor német–németalföldi stílusával élő, többségükben rövid művek a vesperás gregorián tételei közé voltak beilleszthetők az ünnepnapokon, nyilván az éppen rendelkezésre álló énekescsapat képességeinek megfelelően. A művek többségében egy vagy több szólam is felidézi a gregorián dallamot; a 16. század végének szigorú imitációs technikája még nem jelenik meg, de hosszabb-rövidebb imitációs szakaszok rendszeresen találhatók a darabokban. A gyűjteményben egészen kiváló kompozíciók mellett egyszerűbb letétek is találhatók, olykor-olykor kompozíciós vagy talán csak másolói hibák is akadnak. A kottába való utólagos bejegyzések azt mutatják, hogy valóban használták a kéziratot, s ez a templom fejlett reneszánsz zeneéletét tanúsítja.

Hanglemezünk két vesperást emel ki az anyagból: a templom patrónusának, Szent Mártonnak ünnepére valót, s a hozzá időben közel álló Szent Mihály-napit. Amint a régi gyakorlatban is a liturgiában alkalomszerűen keverték az előírt szövegek gregorián és többszólamú megzenésítéseit, lemezünk is vegyíti a kettőt, a gregorián tételeket is ugyanennek a templomnak fennmaradt kódexeiből átírva.

A vesperás szerkezete a következő volt:
Először öt zsoltárt énekeltek, melyek előtt és után keretvers, antifóna hangzott el. Míg a zsoltárt egyszerűen recitálták, az antifóna rövid, de dallamos tétel. Gyakori szokás volt, hogy az antifónát a zsoltár előtt csak első motívumával intonálták, majd a teljes tétel a zsoltár után hangzott el. Hanglemezünk természetesen kevés ahhoz, hogy a teljes (10-15 versszakos) zsoltárokat végig recitáljuk. A Mihály-napi vesperásban az ötből csak egy zsoltárból néhány verset, az antifónát pedig előbb többszólamú feldolgozásában a zsoltár után gregorián dallamával mutatjuk (1). A Márton-napi vesperást végig gregorián dallamával énekeljük: az öt zsoltárhoz (mindegyikből egy verspárt recitálunk) öt antifóna tartozik, a zsoltár előtt mindegyiket intonáljuk, utána végig énekeljük (12).

Az öt zsoltár után rövid szentírási szakasz (capitulum) recitálása következik (2, 13), melyre díszes melizmatikus tétel, responzórium felel (3, 14). A responzórium formája: a kétrészes főrész után kisebb csoport verzust énekel, melyre a kórus a főrész második szakaszával (repetendájával) felel. Az itt énekelt két responzórium nem a gregorián klasszikus törzsanyagához tartozik, hanem az annak kiegészítésére készült ”frank-kori” (9-10. század) repertoárhoz. Nagy ámbitust átölelő melodikus ívek, érzelmes stílus, a repetendában elhelyezett önálló melizma jellemzik ezt a késői réteget.

Ezután a zsolozsma egyetlen verses tétele, a himnusz következik. Ha a vesperáson polifon zenét is használtak, a himnuszt „alternatim” módon adták elő: a páratlan versszakokat a gregorián dallamon, a párosakat többszólamú feldolgozásban. A lemezen szereplő két-két versszakot (4, 15) tehát úgy kell érteni, hogy a dallampárnak más-más szöveggel még kétszer-háromszor ismétlődnie kellene. A himnuszt egy rövid, recitált, de az utolsó szótagon melizmával feldíszített, zsoltárból idézett párvers, a verzikulus (5, 16) köti a rá következő hosszabb tételhez.

A vesperás csúcspontja Mária énekének (Magnificat-kantikum) éneklése, ismét antifónával. Ha többszólamban énekelték, ismét gregorián-polifon alternatim előadásban követte egymást a 12 versszak. A pozsonyi kódexben nagy számú Magnificat-letétet találunk, és megtalálható benne mindkét vesperás antifónájának polifon formája is. A Szent Mihály-vesperásban a Magnificatból négy verset idézünk gregorián dallamával, a Szent Márton-vesperásban a teljes Magnificatot énekeljük polifon kidolgozásban. A hozzájuk tartozó antifónákat a kantikum előtt gregorián, utána polifon formában mutatjuk be (6, 17).

A vesperást az ünnepnap könyörgésének recitációja zárja (7, 18). A lemez végére függesztettünk azonban még egy antifónát, mely tematikailag is, a kalendárium rendjében is jól illeszkedik a programhoz. Mihály és Márton napja (szeptember 29, november 10) közé esik a naptárban Mindenszentek, s az abban elhangzó antifóna mintegy elhelyezi Mártont is azok között, akik ”fehér ruhába öltözötten követik a Bárányt” (19).

A többszólamú darabok természetesen Szent Márton pozsonyi templomában is kivételes díszítmények voltak. A liturgia rendes menete szerint a többségében gregorián tételek töltötték be a templom csarnokát. Hogy az arányokat a hanglemez is érzékeltesse, a két vesperás közé helyeztünk Szent Márton miséjéből négy tételt, azokkal a dallamokkal, ahogyan azokat Pozsonyban énekelték. A Graduale és Offertorium (8, 11) a gregorián ókorból örökölt zenei rétegéhez tartozik, az Alleluja és a Sequentia azonban (9, 10) jellegzetesen a középkor terméke.

Dobszay László

Források:

A felvételek a következő 15. és 16. századi pozsonyi kéziratokból származnak:
SQ-BRm EC. Lad. 3 és SQ-BRsa Knauz 11

A többszólamú tételek:
a Pozsonyi Vesperáléból (Anna Hannsen Schuman kódex, Pozsony/Bratislava, káptalani könyvtár, Knauz 11).

A vesperások gregorián tételei:
Pozsonyi Antifonále (Pozsony/Bratislava, káptalani könyvtár, Knauz 3).

A gregorián misetételek:
Missale Notatum Strigoniense pozsonyi használatban (Pozsony/Bratislava, káptalani könyvtár, Knauz 18).

A sequentiához vö. Rajeczky B.: Melodiarium Hungariae Medii Aevi, (Budapest, 1982, Nr. I. 31.)