bmcrecords.hu
2012
BMC CD 193
2008. június
Sümegi ferences templom
bmcrecords.hu
2012
BMC CD 193
2008. június
Sümegi ferences templom
Dominica II in Adventu
1 - I. Introitus Populus Sion [2:47]
2 - II. Kyrie [1:15]
3 - III. Alleluia Laetatus sum [1:13]
4 - IV. Cancio In natali Domini [1:22]
5 - V. Sanctus, Agnus [2:45]
6 - VI. Communio Jerusalem surge [0:48]
7 - VII. Cancio Puer natus in Bethlehem [2:31]
Nativitas Domini, Missa in aurora
8 - I. Introitus Lux fulgebit [2:46]
9 - II. Alleluia Dominus regnavit [1:22]
10 - III. Communio Exulta filia Sion [0:44]
11 - IV. Cancio Nobis est natus hodie [1:13]
Epiphania
12 - I. Introitus Ecce advenit [1:58]
13 - II. Alleluia Vidimus stellam [1:44]
14 - III. Communio Vidimus stellam [0:41]
15 - IV. Cancio Omnis mundus jocundetur [0:43]
Dominica III post Pascha
16 - I. Introitus Jubilate Deo omnis terra [2:24]
17 - II. Alleluia Oportebat pati Christum [1:14]
18 - III. Communio Modicum et non videbitis [0:51]
19 - IV. Cancio Surrexit Christus hodie [2:07]
20 - V. Cancio Resurgente Domino [0:53]
Dominica V post Pascha
21 - I. Introitus Vocem jucunditatis [2:56]
22 - II. Alleluia Surrexit Christus [1:07]
23 - III. Communio Cantate Domino [1:20]
24 - IV. Cancio Ascendit Christus hodie [1:48]
Dominica XVIII post Pentecosten
25 - I. Introitus Da pacem Domine [2:40]
26 - II. Alleluia Timebunt gentes nomen [1:10]
27 - III. Communio Tollite hostias [0:37]
28 - IV. Cancio Ave hierarchia [1:24]
Dominica XXII post Pentecosten
29 - I. Introitus Si iniquitates [2:07]
30 - II. Alleluia Qui timent [1:22]
31 - III. Communio Ego clamavi [0:30]
32 - IV. Cancio Spiritus Sancti gratia [1:23]
In festo Sancti Pauli Eremitae
33 - I. Introitus Os justi [2:01]
34 - II. Kyrie, Gloria [4:35]
35 - III. Alleluia O Pater pie [2:21]
36 - IV. Sanctus, Agnus [3:34]
37 - V. Communio Beatus servus [0:47]
38 - VI. Cancio Nitida stella [2:00]
Schola Hungarica
Dobszay László
(#2, 4, 7, 11, 15, 19, 20, 24, 28, 32, 34, 36, 38)
Fehér Judit
(#1, 3, 4, 6, 8-10, 12-14, 16-18, 21-23, 25-27, 29-31, 33, 35, 37)
Trident utáni gregorián ének
Magyarországon
A Sátoraljaújhelyi Pálosok Karkönyve (1623) - Eperjesi Graduál (1635)
A gregorián ének helyzetében a 16. század közepén
Európában is, Magyarországon is fordulat következett be. Bár a tridenti
zsinat a zenével alig foglalkozott, azzal, hogy az egész kontinensre
egységes liturgiai szövegeket állapított meg, áttételesen a zenére is
hatást gyakorolt.
A tridenti szerkönyvek ugyan egy régi hagyományra mentek vissza, és nem
voltak kötelezőek olyan egyházakra, melyeknek megvolt a maguk szintén
ősi hagyománya, gyakorlatilag előbb-utóbb mégis mindenütt alkalmazták
őket, s a helyi hagyományokat liturgiában is, zenében is elhagyták.
Mivel azonban a zsinat a zenét nem írta elő, a 17. században igen
sokféleképpen próbálkoztak a régi dallamokat úgy átalakítani, hogy azok
a tridenti szövegekre is illeszkedjenek, meg a kor ízlésének is
megfeleljenek. Mint hanglemezünk mutatja, Magyarországon is történt
ilyen kísérlet.
De nem csak a tridenti zsinat miatt volt problematikus a hagyomány
továbbfolytatása. A 16. század közepe után az egyházzenészek figyelme a
többszólamúság felé fordult, ahol pedig nem volt hozzá elegendő jó
énekes, ott beérték az újonnan készült verses népénekekkel. Ugyan
továbbra is a gregorián éneket tekintették a liturgia saját részének,
de legtöbb helyen megelégedtek annak elimádkozásával, vagy néhány tétel
egyszerűsített dallamának eléneklésével. Ha ez így volt nyugaton is,
mennyivel inkább érthető a török hódoltság idején szinte összeomlott
magyar egyházban!
Érdekes kísérletet hajtottak azonban végre 1600 körül a magyarországi
pálos szerzetesek. Ezt a rendet a 13. század végén Magyarországon
alapították, és az esztergomi (központi magyar) liturgikus és zenei
szokásokhoz sokáig mint saját rendi identitásuk jelzéséhez
ragaszkodtak. Mikor, 1600 után áttértek az új római (tridenti)
liturgiára, legalább zenei tekintetben meg akarták őrizni ezt a rendi
jelleget, s ezért a római énekszövegeket ráapplikálták a saját, magyar
hagyomány szerinti dallamaikra, ahol jónak látták, kissé egyszerűsítve
is azokat. A régi gregoriánhoz hasonlítva barbár tett volt, de
zenetörténetünkhöz hozzátartozik ez a repertoár, s ha úgy hallgatjuk,
mint a késő reneszánsz vagy korai újkor zenei megnyilvánulását, akkor
nem lehet tagadni, hogy dallamos, néhol szívhez szóló énekek
keletkeztek ily módon.
Ez a kettős, történelmi és esztétikai érdekesség magyarázza, miért
érdemes e repertoárt legalább egy kicsiny válogatás mértékéig
hanglemezen is bemutatni. Forrásunk a sátoraljaújhelyi pálosok
1623-ban leírt, a mise énekeit tartalmazó karkönyve. Minden
ünnephez három tételt közöl: a misét kezdő introitust, az alleluját,
és az áldozási éneket (communiót). A két szélső tételben
kevesebb a változás a középkorhoz képest, mert ezek szövege is
többnyire megegyezik a korábbi hagyománnyal. Az igazán sajátságos
alakzatokat az allelujákban találjuk: ezek általában régi
minták alapján készült új kompozíciók, ugyanakkor a régi gregorián
díszítmények helyébe rövidebb, ariozus dallammenetek lépnek.
A pálos graduálekönyv függelékében mise-ordináriumokat is
tartalmaz. Első és utolsó ciklusunkban (mely a rend védőszentjének, Pál
remetének ünnepi énekeit tartalmazza) ezekből is felvettünk néhány, az
új ízlésvilágot jól példázó darabot.
Végül találunk a könyvben néhány olyan utólagos beírást, mely közismert
latin kanciók (nem-liturgikus, latin énekek) négyszólamú
letétjeit tartalmazza. Ezek számát kiegészíthetjük a közel azonos
időből származó Eperjesi Graduálból (1635). Azok ugyan magyar
nyelvű fordítások, de a latin eredetire világosan utalnak felirataik, s
így más énekeskönyveinkből a latin szövegek könnyen beilleszthetők.
Dobszay László