Kecskés Együttes
Régi török zene Európában
XVI-XVIII. század


IMAGE

kecskesegyuttes.hu
hungarotonmusic.com
muziekweb.nl




1608
1 - A beglerbég katonáinak indulója Belgrád ostromakor   [1:18]
March of the Bey's soldiers when besieging Belgrade

1588–89
2 - Hüsrew Āšiqī: Ġazel-i türki wemağari   [2:50]
Kétnyelvű vers magyarul és törökül
Poem in mixed Hungaro-Turkish language

1729
3 - Három török tánc a Linus-féle kéziratból   [2:40]
Three Turkish dances from the Linus Manuscript

4 - Dastgha-he homayun   [4:17]
Klasszikus perzsa santur-improvizáció
Classical Persian improvisation on the santur

Giovanni Battista DONADO, 1688
5 - Két török virágének   [3:38]
Two Turkish love songs

Gian Battista TODERINI, 1789
6 - Concerto turco nominato „izia samaisi”   [8:39]

XVII. század
7 - Tuna nehri   [3:32]
Oszmán pasa dicsérete – vitézi ének
Panegyric on Pasha Osman

8 - Māqām bajāti   [2:30]
'Ūd-szóló a szultáni udvar arab zenéjéből
Solo for the 'ūd; Arabic music from the Sultan's court

Dimitrie CANTEMIR, 1710–11
9 - Peşrev   [4:08]
rast modusban ˇ in Rast mode

BALASSI Bálint, 1588
10 - Kétnyelvű vers   [3:16]
ad notam „Valahány török bejt”
A poem in Hungarian and Turkish by Balassi Bálint

Dimitrie CANTEMIR, 1710–11
11 - Peşrev   [3:16]
māhūr modusban ˇ in Māhūr mode

1654
12 - Dervishimnusz (töredék)   [2:01]
Hymn of the dervish (fragment)

13 - Klasszikus perzsa tombak-improvizáció   [4:09]
Classical Persian improvisation on the tombak

XVI–XVII. század
14 - Estergon kalesi   [3:08]
Esztergom vára – török vitézi ének
Esztergom Castle – Turkish heroic song




Felvétel:
1982 május
Nagy Szulejmánról elnevezett dzsámi, Zrínyi Miklós Múzeum, Szigetvár


Megjelenés:
1984
Hungaroton SLPX 12560
1994
Hungaroton HCD 12560(-2)
?
Pro Musica Antiqua Hungarica Danubiana Egyesület, Szentendre





IMAGE



Kecskés Együttes
„L.” Kecskés András

Gáblik Zoltán • ének (#12), ney (#1, 7, 9, 12, 14), barokk furulya (#3, 6)
Gryllus Dániel • ének (#12), barokk furulya (#3, 6), dudasíp (#3), pánsíp (#7, 12), görbekürt / crumhorn (#3), ney (#9)
Kálmán Péter • ének (#12), viola da gamba (#3), def (#1, 6, 7-9, 12, 14)
Kertész István • rebek (#1, 7, 12, 14), kemânçe (#9), barokk hegedű (#3, 6), rebab (#9)
Mártha Judit • ének (#5, 12), def (#3, 11), csörgődob (#1, 3, 9, 12), cintányér (#7, 14)
Tóth István • ének (#12), barokk furulya (#3, 6), zergekürt / gemshorn (#3, 12), ney (#1, 7, 9, 14)



Bakfark Bálint Lanttrió

„L.” Kecskés András • ének (#12), 'ūd (#7, 8), doromb (#2), def (#3, 10), tanbur (#5, 6, 9, 11, 14), csörgődob (#3), cintányér (#1), kiscintányér (#3)
„Kobzos” Kiss Tamás • ének (#7, 12, 14), koboz (#2), dombra (#10), doromb (#3), csörgődob (#1), triangulum (#3), kiscintányér (#3)
Szabó István • zurna



Közreműködik:

Esmail Vasseghi • santur (#4, 11), def (#5), tombak (#13)
René Clemencic • ney (#5, 13)
Szabó András • versmondó (#2, 10)
Róbert György • zurna (#1, 14)
Simon Jenő • def (#8)
Szakálos László • csörgődob (#6)



IMAGE

IMAGE























Régi török zene Európában (XVI-XVIII. század)


A törökök közel másfél évszázadon át birtokolták Magyarország egyharmadát. Szomszédaink, hódítóink, barátaink és ellenfeleink voltak egyszerre. A múlt rossz emlékeit, szenvedéseit a krónikák őrzik, – ma már azt is szem előtt tartjuk, mivel gazdagodtunk általuk: nekik köszönhetjük a fürdőkultúra korai elterjedését, a sok szép építészeti emléket, köztük a díszes dzsámikat, karcsú minareteket. Engedték a vallások szabad gyakorlását, támogatták Rákóczi szabadságharcát, befogadták a fejedelmet száműzetése idején csakúgy, mint később Kossuth Lajost. Nyelvünk sok török jövevényszóval gyarapodott, beszédhangjaink közül a dzs-t tőlük tanultuk. A magyar népet a törökök ma testvérként tisztelik. Ezen előzmények is indokolták, hogy az Európában megtalálható régi török zenei forrásokat felkutassuk, egybegyűjtsük, s a legszebb műveket közkinccsé tegyük.

A török klasszikus zene – csakúgy, mint az arab – a perzsa zenekultúra gyermeke. Mind a „Fényes Portán”, mind a rangosabb török udvarházakban szívesen látott vendég volt a perzsa költő és zenész. Mivel a „keleti humanizmus” közös nyelve a perzsa volt, maguk a törökök is művelték; írtak és beszéltek e nyelven.

Fárábí (arabul: Al-Fārābi; 870 k.-950 k.) is török szülők gyermekeként írta meg a „Nagy értekezés a zenéről” (Kitabu l-muszigi al-kabir) című perzsa gyökerekből táplálkozó arab zeneelméletét, melynek tételei – az elnevezések kisebb módosításával – mind a mai napig alapjai a perzsa-arab-török zenének.

A keleti zenétől eltérő utakon haladó európai muzsika már a középkorban él az írásos hangrögzítés lehetőségével; ez egyben útját is meghatározta. A perzsa-arab-török klasszikus zenét nem írták le, csupán a hangsort, a módust (perzsául: dastgha, arabul: maqām) jelölték meg, s a formatradíciók, meg a rögtönzőkészség diktálta improvizációként született meg a mű – megismételhetetlenül.

Az előzmények ismeretében nem meglepő, hogy a perzsa-arab-török zene szinte kivétel nélkül először nyugat-európai nyomtatványokban látott napvilágot. Így maradt ránk a belgrádi beglerbég katonáinak indulója 1608-ból egy nürnbergi kiadványban, egy Salomon Schweiger nevű kereskedő útleírásának sorai között.

A XVII. és XVIII. század határán Dimitrie Cantemir humanista moldvai fejedelem udvarában, – mint írja – egymás mellett élt a „keresztény és a török zene”. Ő maga Konstantinápoly neveltjeként a török kultúrát is magába szívta. Később „bujdosó fejedelemként” Oroszországba emigrált, s Szentpétervárott közel félszáz művet adott ki, egy igen jelentős iszlám zeneelméleti összefoglalás kíséretében. Műveinek egyike-másika számos nyugat-európai kiadványba is bekerült, de már európai hangjegyekkel.

A Velencei Köztársaságnak a törökkel folytatott élénk tengeri kereskedelme nagy lendületet adott a kulturális kapcsolatoknak. Ennek hírmondója többek között Donado 1688-ban és Toderini 1789-ben kiadott Török irodalom című összefoglaló irodalomtörténete. Mindkét mű függeléke török nyelvű szerelmi dalokat, illetve zenekari művet őrzött meg számunkra. Az utóbbihoz, az akkor már szokásos európai módon, tempó- és dinamikai jelzések is járultak.

Egy szerelmes énekre és egy (Oszmán pasáról szóló) vitézi katonadalra az esztergomi Kálmánfi Béla hívta fel figyelmünket, mint ma is élő, Törökország-szerte ismert hagyományra. Ezek közül az Estergon kalesi kezdetű – magyarországi vonatkozása miatt számunkra is igen becses zenei emlék a török hódoltság korából. Ez utóbbi keletkezését a XVII. századra tehetjük.

A török-magyar kapcsolatok talán legértékesebb kincse az a két XVI. századi vers, mely már évszázadokkal a Kemal Atatürk-i írásreform előtt latin betűkkel írott török szövegeket őrzött meg. Az egyik egy kétnyelvű (magyar-török) virágének, egy magyarországi töröktől, Hüsrew Āšiqītől való, a másik Balassi Bálinté, kit ugyancsak török virágének ihletett szerelmes versének írására.

A XVI-XVII. század magyar-török együttélése mind az irodalomban, mind a zenében létrehozta a rokon vonásokat: hegedűt, lantot, kobozt, cimbalmot, töröksípot magyar vagy török vígságtévő énekmondó egyaránt használt. A magyar főurak a török elleni harcokban szerezték zenész foglyaikat. Szólt a magyar udvarokban a török muzsika, de a fordítottjára is akadt példa bőven.

A zenei kapcsolatok a törökök kimenetele után sem szakadtak meg. Például 1714-ben Erős Ágost szász választófejedelem és lengyel király udvarában török zenészek és táncosok mulattattak. Az uralkodó egy ízben a délmagyarországi pandúrfőnökkel, Trenkkel hozat török táncosokat és komédiásokat Magyarországról, kiket – mint feljegyezték – egész janicsárzenekar kísért. Az 1729-ből származtatott Linus-féle kézirat három olyan „Törökös” című táncot tartalmaz, mely a közelmúltban még megtalálható volt népi lakodalmas szokásdallamaink között.


A törökök hangszereiről

A katonazenekarok hangszerkészlete üstdobokból, kétfenekű dobokból, harsonákból, töröksípokból és cintányérokból állt, de a XVII. századból tekerőlanton, dudán, különböző formájú lantokon, sőt barokk hegedűn játszó törökökről is tudomásunk van.

A perzsa eredetű török klasszikus hangszerek, – melyeket a háremhölgyeken kívül virtuóz művészek szólaltattak meg – az 'ūd (az európai lant őse), a santur (perzsa cimbalom) és a klasszikus török tanbur (hosszúnyakú lantfajta). Az emelkedő sípsorú pánsíp, a kemânçe-nek nevezett térdhegedű, a kishárfa és a különböző kézzel megszólaltatható dobfajták (tombak, def) minden török udvari nagyzenekarban szerepeltek többnyire kettőzötten, a dobok, illetve ütőhangszerek nagyobb számban is előfordultak.

A hangszerek eredete többnyire az évezredek homályába vész. A mai muszlim zenészek még mindig őrzik az apáról-fiúra örökített improvizáló előadópraxis fortélyait, s az évezredesnél is korábbi hangszeres gyakorlat revelációit.

„L.” Kecskés András




Commentary in English






Belgrád ostroma, 1521, miniatúra
Topkapu Szeráj Múzeum, Hazine 1517, 108b
IMAGE

bottom


home medieval.org

The Web SonusAntiqva
sonusantiqva.org