Daniel CRONER
Tabulatura (I. könyv, 1681)
Lehotka Gábor ˇ Pertis Zsuzsa


IMAGEN

hungarotonmusic.com

1978
Hungaroton SLPX 11820-21



Daniel Croner
Tabulatura


Közreadja: Benkő Dániel


I. rész
Tabulatura per organo Nos. 1 -71



1. lemez • A

1 - Praeambulum supra „Ich ruf zu dir, Herr Jesu Christ”   [1:36]
2 - Praeludium ex e   [0:54]
3 - Praeambulum ex d   [0:24]
4 - Praeambulum ex C   [0:32]
5 - Praeambulum ex a   [0:22]
6 - Praeambulum ex A   [0:42]
7 - Praeludium ex F   [0:58]
8 - Fantasia ex G   [1:37]
9 - Toccata in G   [1:08]
10 - Fuga ex d   [1:35]
11 - Fuga ex C   [1:06]
12 - Fuga ex G   [2:08]
13 - Toccata ex e   [1:30]
14 - Fuga in G   [0:32]
15 - Fuga in G   [0:29]
16 - Toccata ex d   [0:50]
17 - Praeludium ex G   [0:52]
18 - Praeludium ex g   [0:43]
19 - Praeludium ex g   [0:52]
20 - Praeludium ex a   [0:24]
21 - Fuga ex a   [0:52]
22 - Fuga ex d   [0:28]
23 - Praeludium ex e   [0:56]
24 - Principium 8. toni ex G   [0:32]
25 - Fuga in F   [1:00]
26 - Fuga ex d   [0:55]
27 - Fuga aeolii ex a   [1:02]



1. lemez • B

28 - Fuga in a   [1:12]
29 - Praeludium ex g   [0:32]
30 - Toccata 2. toni in g   [1:42]
31 - Fuga 2. toni ex g   [2:55]
32 - Concordantiae ex C   [0:27]
33 - Fuga in G   [0:59]
34 - Fuga 2. toni ex d   [0:43]
35 - Praeludium 4. toni ex e   [1:15]
36 - Praeludium 6. toni ex F   [0:47]
37 - Praeambulum 7. et 8. toni in A   [0:40]
38 - Fuga ex G   [1:01]
39 - Praeludium 1. et 2. toni in g   [1:06]
40 - Praeambulum 11. et 12. toni ex C   [0:39]
41 - Fuga 3. et 4. toni ex A   [0:39]
42 - Fuga 7. et 8. toni ex C   [0:38]
43 - Praeludium 5. et 6. toni ex B   [0:51]
44 - Fuga 9. et 10. toni ex d   [1:03]
45 - Praeludium 11. et 12. toni ex F   [0:38]
46 - Praeambulum 11. et 12. toni ex D   [0:50]
47 - Praeambulum 9. et 10. toni ex a   [1:12]
48 - Praeambulum 7. et 8. toni ex G   [0:39]
49 - Fuga super „Ach wie sehnlich”   [2:14]
50 - Fuga ex D   [1:13]



2. lemez • A

51 - Magnificat 4. toni ex e   [2:00]
52 - Magnificat 8. toni. Primus versus ex G   [1:40]
53 - Magnificat 8. toni. Secundus versus in G   [1:01]
54 - Magnificat 8. toni. Tertius versus in G   [1:31]
55 - Magnificat 8. toni. Quintus versus in G   [0:47]
56 - Magnificat 8. toni. Sextus versus   [1:08]
57 - Fuga ex d   [0:32]
58 - Fuga supra „Was mein Gott will” ex a   [1:42]
59 - Toccata ex C   [0:55]
60 - Praeludium ex G   [0:30]
61 - Fuga ex G   [0:30]
62 - Johann ULICH: Fuga ex C supra „Allein zu dir, Herr Jesu Christ”   [0:33]
63 - Johann ULICH: Fuga ex e supra „Erbarm dich mein, o Herre Gott”   [0:28]
64 - Fuga ex D   [0:53]
65 - Fuga vel Variatio ex F supra „Wo Gott zum Haus nicht gibt”   [2:01]
66 - Georg FORBERGER: Fuga   [0:55]
67 - B. MEYER: Toccata 3. toni durch Mordanten   [2:04]
68 - B. MEYER: Fuga simplex 3. modi   [2:11]
69 - B. MEYER: Fuga ex a   [0:48]
70 - Praeludium ex e   [0:52]
71 - Applicaturen I-VI   [1:09]



II. rész
Tabulatura per il clavicordo Nos. 1-14



2. lemez • B

Johann Heinrich KITTEL

1 - Praeambulum ex c   [0:30]
2 - Praeludium ex C   [0:38]
3 - Praeambulum ex d   [1:09]
4 - Praeludium ex D   [1:41]
5 - Praeambulum ex e   [1:06]
6 - Praeludium ex F   [1:40]
7 - Praeambulum ex g   [0:43]
8 - Praeludium ex g   [0:39]
9 - Praeambulum ex a   [0:44]
10 - Praeludium ex A   [0:47]
11 - Praeambulum ex B   [1:32]
12 - Praeludium ex h   [1:07]
13 - Capriccio supra Brevem Bassum: b-a-g-f-es-d-c-f   [1:10]


14 - Fuga ex E   [1:27]





Lehotka Gábor
a nemescsói evangélikus templom műemlék orgonáján (#1-71)


Pertis Zsuzsa
a Magyar Nemzeti Múzeum „Josephinus” csembalóján (#72-85)




IMAGEN

IMAGEN

A nemescsói evangélikus templom orgonája (1789)




Daniel Croner
Tabulatura

Az egykori Magyarország szászok lakta vidékén fekvő Brassó (Kronstadt) városához fűződik Daniel Croner (1656-1740) tevékenysége. Lutheránus lelkész (Pfarrer), majd később prodékán volt. Teológiai tanulmányait Németországban végezte – Breslauban és Wittenbergben. Életéről egyelőre még igen keveset tudunk. Az viszont bizonyos, hogy komponista-, illetve gyűjtőtevékenységéről több tabulaturás könyv ad hírt. Ezek közül az első teljes anyagát kapja most kézhez a hallgató.

Ez az első tabulaturás könyv két részből áll. Az első rész Tabulatura Fugarum, Praeludiorum, Canzonarum, / Tocatarum et Phantasiarum, / Comparata Daniele Cronero Coronense, / Transylvano, / Anno: 1681. Die 30. Janu / Wratislavia feliratot visel. Az ún. „újnémet tabulaturás” lejegyzésmódban áll ennek az első résznek az anyaga (Die neue deutsche Orgeltabulatur). Hat – számozás nélkül hagyott – „Applicatur”-t tartalmaz, valamint hetven darabot, utóbbiak közül öt darabot névvel ellátva, ezeknél tehát a szerzőség alig, vagy egyáltalán nem kétes. A közelebbi vizsgálat azonban fényt derített arra, hogy Croner tabulaturás könyvének anyaga sokkal nagyobb időhatárok közül származó darabokat tartalmaz, mint ahogyan azt első vizsgálói, valamint a könyv anyagának egy részét modern kottakiadványban közreadó Andreas Porfetye gondolta (1). Ilyen módon kiderült, hogy gyökerei a 16–17. század fordulójáig nyúlnak vissza. Az egyik darab Giovanni Gabrielitől való (1557-1613), az 1. számú korálfeldolgozás valószínűleg Jan Pieterszon Sweelinck (1562-1621) művén alapul – a törzsanyag pedig Johann Erasmus Kindermann (1616-1655) „Harmonia organica” című, Nürnbergben, 1645-ben napvilágot látott tabulaturás kiadványának másolata (2).

A második rész felirata a következő: Tabulatura / Num: 12. Praeambulorum und / einem Capriccio Von eben 12. Va- / riationen: Durch alle Claves und To- / nos auff Clavichordien und Spinetten / zu gebrauchen, gesetzt von / Johann George Kittelen / Weltberühmbten Churf. Hoff / Organisten in Dreßden. / Anno: / 1682. Mense Majo. Majd jobbra alul: Wittenbergae / Aő: 1682. d. 16. Maj. / Scrib: Dan: Cro: C. T. St. / mp.

A Croner feliratában jelzett „Johann Georg Kittel”-t mindmáig nem sikerült egyértelműen azonosítani. Apel feltételezése látszik a legkielégítőbbnek (3), aki Johann Heinrich Kittel (1652-1682) drezdai muzsikusnak tulajdonítja a Croner által lemásolt ciklust. Róla (ti. a ciklusról) elöljáróban csak annyit, hogy J. S. Bach „Wohltemperiertes Klavier”-ja előtt a legkorábbi ismert sorozat, amely az összes – vagy legalábbis ez esetben 12 – hangnemet végigjárja „Praeludium” formában.

A szűkreszabott lehetőségek között megpróbálunk vázlatos áttekintést nyújtani a hallgatónak, Croner gyűjteményéről. Tekintettel arra, hogy a hanglemezeken megtartottuk a tabulatura eredeti számait, e helyen csak a számokra hivatkozunk. (Rövidítése: C/1-2-3, etc. A már említett Kindermann-darabokkal való azonosságot a modern összkiadás darabszámaival jelezzük, K/1-2-3, etc. rövidítéssel.)


Első rész

C/1. A közismert lutheránus korál kétszólamú (bicinium) feldolgozása, igen közeli rokonságban ugyanennek a dallamnak Sweelinck-féle – szintúgy biciniumformában való – feldolgozásával, ám annál jóval egyszerűbb. A 17. század eleji északnémet iskola terméke.

C/2. Tipikusan itáliai eredetű canzona, amelyet azonban akár délnémet mester is írhatott volna, Hans Leo Haßler vagy Christian Erbach iskolájából. Itt kell figyelmeztetnünk az olvasót arra, hogy Croner darabcímei igen sokszor nem fedik a mű valóságos tartalmát. Ez a darab kötött, háromszólamú szerkesztést mutat – a „Praeludium” cím ellenére is.

C/4. Eleven, hármashangzattörésen témája ellenére szintén az itáliai (vagy délnémet), 1620-40 körüli stílust követi.

C/5-6-7. Igen egyszerű szövetű, kissé iskolás szekvencia-tanulmányok (darabok? darabrészletek?) a 17. század első feléből.

C/8-9. Mintha az előbbi kis darabocskák kompozitorikus tanulságait foglalná össze nagyobb ívbe.

C/10. Giovanni Gabrieli műve (4). Ennek ellenére sem érdektelen megfigyelni, hogy Croner bizonyos rövidítést alkalmaz, itt-ott pedig egyszerűsít. A „Fuga ex D”-felirat pedig arról tanúskodik, hogy a nyilvánvalóan g-ben levő darabot d-ben zárja (Gabrielinél „Canzona”).

C/11. Igen ügyes – canzona-szerű – téma kissé kezdetleges feldolgozása, mely azért a kompozíciós gyakorlatban való előrehaladásról tanúskodik.

C/12. Valóságos mesterdarab. Témája nemzetközi jelentőségű. (Többek között Scheidt is feldolgozta; „Tabulatora nova” 1624; II. rész 3. darab.)

C/13. Sweelinck iskolájára valló szabad toccata.

C/14-től C/29-ig: Az ezt követő kis tételek valószínűleg a templomi közösségi ének bevezetésére szolgáltak. Minden akkoriban használatos szerkesztéstechnikai módszer felvonul bennük, úgy hatnak, mint egy orgonista rögzített improvizációi. A zenei anyag csak itt-ott szélesedik nagyobb vonalú kompozícióvá, egyik-másik darab nem több a hangnem puszta előlegezésénél, ami után a hívők elkezdhetik éneküket.

C/30. E darabra érdemes alaposan figyelni: itt Croner tabulaturás könyve a nagybarokk toccata-forma eredményeit olvasztja be anyagába. Különleges, érdes disszonanciákat hallunk és a szólamok vezetése a barokk „kígyóvonal”-formát veszi fel. Ezt az utat folytatja a következő szám.

C/31. Igen erősen stilizált, táncszerű darab, ám nem a tánc valódi, hanem a barokk szviten belül elnyert formai értelmében.

C/32. Ez a „Concordantiae” feliratú darab visszalépés a könyv didaktikus-pedagógiai rendeltetéséhez: az orgonista azt kívánja elsajátítani (illetve a könyv használójával elsajátíttatni): hogyan kell egy C-dúr skálát megharmonizálni. Ezt a gyakorlatot az első részen belül „szakaszzáró”-nak mondhatjuk.

C/33. E darabbal veszi kezdetét Kindermann 1645-ös nyomtatványának másolása. (V. ö. 2. jegyzetünket.)
Kindermann 30 tételéből Croner 25-öt másol át gyűjteményébe: C/33.-tól C/56.-ig (24 darab) + C/58. (5) Croner általában nem sorrendben másolja Kindermann darabjait és ilyen módon az egyeztetés igen bonyolult. E helyen csak néhány tételre utalhatunk. Az ezen a lemezoldalon felhangzó darabok túlnyomórészt „Praeambulum”-ok, az akkoriban használatos tizenkét egyházi hangnemben álló apró remekművecskék. Általában szabadon kezelt három-négyszólamúság jellemzi őket. Az ún. egyházi hangnemek erőteljes dúr-moll-beütéssel jelennek meg – ilyen értelemben minden archaizálástól mentes zenei élményben részesülünk. Terjedelmük 13-20 ütem között mozog. Ki kell emelnünk a C/33.-at (= K/20), amely mozgalmas témára épült remekmívű „Fuga”. Ugyanígy mindkét szerzőnél „Fuga”-feliratot visel a lemezoldal utolsó két száma: C/49. + C/50. (= K/15 - K/18). Az előbbi az alapul vett lutheránus korál első két sorát használja témaanyagául, az utóbbi szabad, lendületes és egyszerű fúga. Ezenkívül még szabad fúga is szerepel: C/38. = K/19.

C/51.-től C/56.-ig „Magnificat”-feldolgozások következnek, ún. „Intonatio”-k. Az első a 4. hangnemben áll (hypophryg) és mindössze egyetlen „Versus”-t tartalmaz. (Egyszerűbben szólva: egytételes.) A következő 5 tétel (C/52. – C/56.) Kindermann nyomtatványának utolsó számát (K/25) tartalmazza – mint ahogyan a feliratokból is kiderül – a „Quartus Versus” kivételével (6). A 8. hangnemben áll (hypomixolyd), amely Kindermannál már erőteljesen közelít a mi G-dúr hangnemünkhöz.

C/57. Igen egyszerű rövid, de kitűnően hangzó, forgótémára épülő „fughetta”.

C/58. (= K/23) Kindermann egyik legszebb és sok modern kiadásban napvilágot látott korálfeldolgozása.

C/65. Az egyik legszebb lutheránus korálfeldolgozás a gyűjteményben. Először két-, majd háromszólamú feldolgozásban részesíti a közismert „Wo Gott zum Haus nicht gibt sein Gunst” kezdetű dallam mind a négy sorát.

C/66. A darab szerzőutalása („Geor. Frob.”) természetesen Johann Jacob Frobergerre vonatkozik, közelebbről az összkiadásban (7) XIX. számmal ellátott Toccata-jának zárófugettájáról van itt szó.

Végül még megjegyezzük, hogy a C/62. és C/63. (Johann Ulich), továbbá a C/67-69. (B. Meyer) darabjait nem tudtuk egyeztetni, tehát nem tudtuk eldönteni, hogy azok unicumok-e, avagy konkordanciáik szerepelnek-e egyéb német tabulatúrás könyvekben. A 3. lemezoldal végén hallhatjuk Croner számozás nélkül hagyott hat „Applicatur”-ját.

Összefoglalóan: Croner gyűjteményének meghallgatása során bepillantást nyerhetünk abba a folyamatba, amelynek révén egy 17. század második felében élő orgonista a hangszerjáték és kompozíció műhelytitkaiba behatol. Mintegy vele együtt sajátíthatjuk el az 1600-tól kb. 1680-ig uralkodó zenei nyelvezetet, a kontrapunktikus és az akkordikus szerkesztést egyaránt. Rendeltetése szerint „komoly" gyűjtemény ez – közvetlen táncszerűség még nyomaiban sem fordul elő, legfeljebb végsőkig stilizáltan. Minden darab páros lüktetésben áll. A didaktikus – és vele együtt kronologikus – szempont bizonyos mértékben megállapítható: a darabok stílusa, nehézségi foka és terjedelme határozott fejlődésnövekedést mutat. (Még akkor is ezt kell mondanunk, ha az utóbbi mozzanat nem teljesen egyenes vonalú; alaptendenciája azonban kitapintható.)


Második rész

A Croner-féle tabulaturás könyv második része stilárisan annyira egységes és annyira nyilvánvalóan egyetlen komponistától származik, hogy róla rövidebben és egyszerűbben adhatunk képet.

Végeredményben a gerincét alkotó első 12 preludium – a bevezetőben már említett hangnemi sokfélesége mellett – egyetlen alapelvet követ: meg akarja tanítani a játékosnak, miként lehet 12 hangnemben változatos és egymást meggyőzően követő akkordokat játszani, méghozzá különféle manírokban. Utóbbin az akkordjáték, illetve akkordtörés különböző módozatait értjük. Tehát: jobb kézzel, bal kézzel, váltott kézzel, felfelé, lefelé, komplementer (kiegészítő) mozgásban stb. A Croner – pontosabban Kittel – által használt akkord-kötések nagy általánosságban a funkciós (tehát vonzatokon alapuló) rend szerint haladnak. A komponista arra is ügyel, hogy a különböző hangnemeken felül a különböző ütemnemekbe is bevezesse a játékost (2/4, 3/4, 12/8). E második rész semmiféle régi anyagot nem tartalmaz és nem sokkal a lejegyzés előtt keletkezhetett (1670-80?).

A zeneszerzői technika tekintetében igen egységes 12 praeludiumot még két tétel követi. Először egy „Capriccio supra Brevem Bassum: b-a-g-f-esz-d-c-f” feliratú darabot hallunk, amely nem más, mint a közismert barokk „passacaglia” variációs technikájával épített 12 változat a megadott hangokra. Utóbbiak minden esetben a basszusban jelentkeznek – a 11. variációban alaposan kidíszítve – majd a téma igen egyszerű visszatérésével zárul a ciklus.

Croner tabulaturás könyvének második részét egy ragyogó E-dúr fúga zárja, mely a kézirat tanúsága szerint 1684. november 20-án került lejegyzésre (a felirat, amelyet a bevezetőben közöltünk, ezért nem ejt róla szót!)

Az utolsó hanglemezoldal meghallgatása révén eleven, életteljes képet kaphatunk a 17. század utolsó harmadának középnémet kompozíciós és előadói stílusáról.

Pernye András



Jegyzetek

(1) Altsiebenbürgische Orgelmusik Heft I-II-III. Komponiert um 1680. Daniel Croner (1655-1740). Aus der Orgel-Tabulatur übertragen von Andreas Porfetye. Edition Breitkopf und Härtel, Wiesbaden, 1971-1972. (Megjegyzés: Croner születési évszáma hibás. Helyesen: 1656.)
(2) Kindermann tabulaturás könyvéből nem maradt ránk példány. Teljes, modern kiadása: Denkmäler der Tonkunst in Bayern, Jahrgang 21-24. Teil II. Kiadta: Bertha Antonia Wallner (Augsburg, 1924).
(3) Willi Apel, Geschichte der Orgel- und Klaviermusik bis 1700. Bärenreiter, Kassel, 1967. S. 632.
(4) G. Gabrieli, Composizioni per organo. Vol. II. (Dalia Libera). Ricordi, Milano, 1958. p. 49.
(5) Az 1. jegyzetben említett kiadás természetesen e szerzőmeghatározásokat nem ismeri és ezért nem használja.
(6) Kindermann – Croner által kihagyott – tétele felett az „Echo mit 2 Clavirn.” felirat áll. Feltételezhetően ez a követelmény meghaladta a Croner rendelkezésére álló orgonák technikai lehetőségeit.
(7) J. J. Froberger, Orgel und Klavierwerke, III. Kiadta: Guido Adler. Denkmäler der Tonkunst in Österreich, Jahrg. X/2 – Band 21. S. 19.




notes in english




# 1-3, 7-10, 29-33, 51-55