hungarotonmusic.com
1978
Hungaroton SLPX 11820-21
hungarotonmusic.com
1978
Hungaroton SLPX 11820-21
Daniel Croner
Tabulatura
Közreadja: Benkő Dániel
I. rész
Tabulatura per organo Nos. 1 -71
1. lemez • A
1 - Praeambulum supra „Ich ruf zu dir, Herr Jesu Christ”
[1:36]
2 - Praeludium ex e [0:54]
3 - Praeambulum ex d [0:24]
4 - Praeambulum ex C [0:32]
5 - Praeambulum ex a [0:22]
6 - Praeambulum ex A [0:42]
7 - Praeludium ex F [0:58]
8 - Fantasia ex G [1:37]
9 - Toccata in G [1:08]
10 - Fuga ex d [1:35]
11 - Fuga ex C [1:06]
12 - Fuga ex G [2:08]
13 - Toccata ex e [1:30]
14 - Fuga in G [0:32]
15 - Fuga in G [0:29]
16 - Toccata ex d [0:50]
17 - Praeludium ex G [0:52]
18 - Praeludium ex g [0:43]
19 - Praeludium ex g [0:52]
20 - Praeludium ex a [0:24]
21 - Fuga ex a [0:52]
22 - Fuga ex d [0:28]
23 - Praeludium ex e [0:56]
24 - Principium 8. toni ex G [0:32]
25 - Fuga in F [1:00]
26 - Fuga ex d [0:55]
27 - Fuga aeolii ex a [1:02]
1. lemez • B
28 - Fuga in a [1:12]
29 - Praeludium ex g [0:32]
30 - Toccata 2. toni in g [1:42]
31 - Fuga 2. toni ex g [2:55]
32 - Concordantiae ex C [0:27]
33 - Fuga in G [0:59]
34 - Fuga 2. toni ex d [0:43]
35 - Praeludium 4. toni ex e [1:15]
36 - Praeludium 6. toni ex F [0:47]
37 - Praeambulum 7. et 8. toni in A [0:40]
38 - Fuga ex G [1:01]
39 - Praeludium 1. et 2. toni in g [1:06]
40 - Praeambulum 11. et 12. toni ex C [0:39]
41 - Fuga 3. et 4. toni ex A [0:39]
42 - Fuga 7. et 8. toni ex C [0:38]
43 - Praeludium 5. et 6. toni ex B [0:51]
44 - Fuga 9. et 10. toni ex d [1:03]
45 - Praeludium 11. et 12. toni ex F [0:38]
46 - Praeambulum 11. et 12. toni ex D [0:50]
47 - Praeambulum 9. et 10. toni ex a [1:12]
48 - Praeambulum 7. et 8. toni ex G [0:39]
49 - Fuga super „Ach wie sehnlich” [2:14]
50 - Fuga ex D [1:13]
2. lemez • A
51 - Magnificat 4. toni ex e [2:00]
52 - Magnificat 8. toni. Primus versus ex G [1:40]
53 - Magnificat 8. toni. Secundus versus in G [1:01]
54 - Magnificat 8. toni. Tertius versus in G [1:31]
55 - Magnificat 8. toni. Quintus versus in G [0:47]
56 - Magnificat 8. toni. Sextus versus [1:08]
57 - Fuga ex d [0:32]
58 - Fuga supra „Was mein Gott will” ex a [1:42]
59 - Toccata ex C [0:55]
60 - Praeludium ex G [0:30]
61 - Fuga ex G [0:30]
62 - Johann ULICH: Fuga ex C supra „Allein zu dir, Herr Jesu Christ”
[0:33]
63 - Johann ULICH: Fuga ex e supra „Erbarm dich mein, o Herre Gott”
[0:28]
64 - Fuga ex D [0:53]
65 - Fuga vel Variatio ex F supra „Wo Gott zum Haus nicht gibt”
[2:01]
66 - Georg FORBERGER: Fuga [0:55]
67 - B. MEYER: Toccata 3. toni durch Mordanten [2:04]
68 - B. MEYER: Fuga simplex 3. modi [2:11]
69 - B. MEYER: Fuga ex a [0:48]
70 - Praeludium ex e [0:52]
71 - Applicaturen I-VI [1:09]
II. rész
Tabulatura per il clavicordo Nos. 1-14
2. lemez • B
Johann Heinrich
KITTEL
1 - Praeambulum ex c [0:30]
2 - Praeludium ex C [0:38]
3 - Praeambulum ex d [1:09]
4 - Praeludium ex D [1:41]
5 - Praeambulum ex e [1:06]
6 - Praeludium ex F [1:40]
7 - Praeambulum ex g [0:43]
8 - Praeludium ex g [0:39]
9 - Praeambulum ex a [0:44]
10 - Praeludium ex A [0:47]
11 - Praeambulum ex B [1:32]
12 - Praeludium ex h [1:07]
13 - Capriccio supra Brevem Bassum: b-a-g-f-es-d-c-f
[1:10]
14 - Fuga ex E [1:27]
Lehotka Gábor
a nemescsói evangélikus templom műemlék orgonáján (#1-71)
Pertis Zsuzsa
a Magyar Nemzeti Múzeum „Josephinus” csembalóján (#72-85)
A nemescsói evangélikus templom orgonája (1789)
Daniel Croner
Tabulatura
Az egykori Magyarország szászok lakta vidékén fekvő
Brassó (Kronstadt) városához fűződik Daniel Croner (1656-1740)
tevékenysége. Lutheránus lelkész (Pfarrer), majd később prodékán volt.
Teológiai tanulmányait Németországban végezte – Breslauban és
Wittenbergben. Életéről egyelőre még igen keveset tudunk. Az viszont
bizonyos, hogy komponista-, illetve gyűjtőtevékenységéről több
tabulaturás könyv ad hírt. Ezek közül az első teljes anyagát kapja most
kézhez a hallgató.
Ez az első tabulaturás könyv két részből áll. Az első rész Tabulatura
Fugarum, Praeludiorum, Canzonarum, / Tocatarum et Phantasiarum, /
Comparata Daniele Cronero Coronense, / Transylvano, / Anno: 1681. Die
30.
Janu / Wratislavia feliratot visel. Az ún. „újnémet tabulaturás”
lejegyzésmódban áll ennek az első résznek az anyaga (Die neue deutsche
Orgeltabulatur). Hat – számozás nélkül hagyott – „Applicatur”-t
tartalmaz, valamint hetven darabot, utóbbiak közül öt darabot névvel
ellátva, ezeknél tehát a szerzőség alig, vagy egyáltalán nem kétes. A
közelebbi vizsgálat azonban fényt derített arra, hogy Croner
tabulaturás könyvének anyaga sokkal nagyobb időhatárok közül származó
darabokat tartalmaz, mint ahogyan azt első vizsgálói, valamint a könyv
anyagának egy részét modern kottakiadványban közreadó Andreas Porfetye
gondolta (1). Ilyen módon kiderült, hogy gyökerei a 16–17. század
fordulójáig nyúlnak vissza. Az egyik darab Giovanni Gabrielitől való
(1557-1613), az 1. számú korálfeldolgozás valószínűleg Jan Pieterszon
Sweelinck (1562-1621) művén alapul – a törzsanyag pedig Johann Erasmus
Kindermann (1616-1655) „Harmonia organica” című, Nürnbergben, 1645-ben
napvilágot látott tabulaturás kiadványának másolata (2).
A második rész felirata a következő: Tabulatura / Num: 12.
Praeambulorum und / einem Capriccio Von eben 12. Va- / riationen: Durch
alle Claves und To- / nos auff Clavichordien und Spinetten / zu
gebrauchen, gesetzt von / Johann George Kittelen / Weltberühmbten
Churf. Hoff / Organisten in Dreßden. / Anno: / 1682. Mense Majo.
Majd jobbra alul: Wittenbergae / Aő: 1682. d. 16. Maj. / Scrib:
Dan: Cro: C. T. St. / mp.
A Croner feliratában jelzett „Johann Georg Kittel”-t mindmáig nem
sikerült egyértelműen azonosítani. Apel feltételezése látszik a
legkielégítőbbnek (3), aki Johann Heinrich Kittel (1652-1682) drezdai
muzsikusnak tulajdonítja a Croner által lemásolt ciklust. Róla (ti. a
ciklusról) elöljáróban csak annyit, hogy J. S. Bach „Wohltemperiertes
Klavier”-ja előtt a legkorábbi ismert sorozat, amely az összes – vagy
legalábbis ez esetben 12 – hangnemet végigjárja „Praeludium” formában.
A szűkreszabott lehetőségek között megpróbálunk vázlatos áttekintést
nyújtani a hallgatónak, Croner gyűjteményéről. Tekintettel arra, hogy a
hanglemezeken megtartottuk a tabulatura eredeti számait, e helyen csak
a számokra hivatkozunk. (Rövidítése: C/1-2-3, etc. A már említett
Kindermann-darabokkal való azonosságot a modern összkiadás
darabszámaival jelezzük, K/1-2-3, etc. rövidítéssel.)
Első rész
C/1. A közismert lutheránus korál kétszólamú (bicinium)
feldolgozása, igen közeli rokonságban ugyanennek a dallamnak
Sweelinck-féle – szintúgy biciniumformában való – feldolgozásával, ám
annál jóval egyszerűbb. A 17. század eleji északnémet iskola terméke.
C/2. Tipikusan itáliai eredetű canzona, amelyet azonban akár
délnémet mester is írhatott volna, Hans Leo Haßler vagy Christian
Erbach iskolájából. Itt kell figyelmeztetnünk az olvasót arra, hogy
Croner darabcímei igen sokszor nem fedik a mű valóságos tartalmát. Ez a
darab kötött, háromszólamú szerkesztést mutat – a „Praeludium” cím
ellenére is.
C/4. Eleven, hármashangzattörésen témája ellenére szintén az
itáliai (vagy délnémet), 1620-40 körüli stílust követi.
C/5-6-7. Igen egyszerű szövetű, kissé iskolás
szekvencia-tanulmányok (darabok? darabrészletek?) a 17. század első
feléből.
C/8-9. Mintha az előbbi kis darabocskák kompozitorikus
tanulságait foglalná össze nagyobb ívbe.
C/10. Giovanni Gabrieli műve (4). Ennek ellenére sem érdektelen
megfigyelni, hogy Croner bizonyos rövidítést alkalmaz, itt-ott pedig
egyszerűsít. A „Fuga ex D”-felirat pedig arról tanúskodik, hogy a
nyilvánvalóan g-ben levő darabot d-ben zárja (Gabrielinél „Canzona”).
C/11. Igen ügyes – canzona-szerű – téma kissé kezdetleges
feldolgozása, mely azért a kompozíciós gyakorlatban való
előrehaladásról tanúskodik.
C/12. Valóságos mesterdarab. Témája nemzetközi jelentőségű.
(Többek között Scheidt is feldolgozta; „Tabulatora nova” 1624; II. rész
3. darab.)
C/13. Sweelinck iskolájára valló szabad toccata.
C/14-től C/29-ig: Az ezt követő kis tételek valószínűleg
a templomi közösségi ének bevezetésére szolgáltak. Minden akkoriban
használatos szerkesztéstechnikai módszer felvonul bennük, úgy hatnak,
mint egy orgonista rögzített improvizációi. A zenei anyag csak itt-ott
szélesedik nagyobb vonalú kompozícióvá, egyik-másik darab nem több a
hangnem puszta előlegezésénél, ami után a hívők elkezdhetik éneküket.
C/30. E darabra érdemes alaposan figyelni: itt Croner
tabulaturás könyve a nagybarokk toccata-forma eredményeit olvasztja be
anyagába. Különleges, érdes disszonanciákat hallunk és a szólamok
vezetése a barokk „kígyóvonal”-formát veszi fel. Ezt az utat folytatja
a következő szám.
C/31. Igen erősen stilizált, táncszerű darab, ám nem a tánc
valódi, hanem a barokk szviten belül elnyert formai értelmében.
C/32. Ez a „Concordantiae” feliratú darab visszalépés a könyv
didaktikus-pedagógiai rendeltetéséhez: az orgonista azt kívánja
elsajátítani (illetve a könyv használójával elsajátíttatni): hogyan
kell egy C-dúr skálát megharmonizálni. Ezt a gyakorlatot az első részen
belül „szakaszzáró”-nak mondhatjuk.
C/33. E darabbal veszi kezdetét Kindermann 1645-ös
nyomtatványának másolása. (V. ö. 2. jegyzetünket.)
Kindermann 30 tételéből Croner 25-öt másol át gyűjteményébe: C/33.-tól
C/56.-ig (24 darab) + C/58. (5) Croner általában nem
sorrendben másolja Kindermann darabjait és ilyen módon az egyeztetés
igen bonyolult. E helyen csak néhány tételre utalhatunk. Az ezen a
lemezoldalon felhangzó darabok túlnyomórészt „Praeambulum”-ok, az
akkoriban használatos tizenkét egyházi hangnemben álló apró
remekművecskék. Általában szabadon kezelt három-négyszólamúság jellemzi
őket. Az ún. egyházi hangnemek erőteljes dúr-moll-beütéssel jelennek
meg – ilyen értelemben minden archaizálástól mentes zenei élményben
részesülünk. Terjedelmük 13-20 ütem között mozog. Ki kell emelnünk a C/33.-at
(= K/20), amely mozgalmas témára épült remekmívű „Fuga”. Ugyanígy
mindkét szerzőnél „Fuga”-feliratot visel a lemezoldal utolsó két száma:
C/49. + C/50. (= K/15 - K/18). Az előbbi az alapul vett
lutheránus korál első két sorát használja témaanyagául, az utóbbi
szabad, lendületes és egyszerű fúga. Ezenkívül még szabad fúga is
szerepel: C/38. = K/19.
C/51.-től C/56.-ig „Magnificat”-feldolgozások következnek,
ún. „Intonatio”-k. Az első a 4. hangnemben áll (hypophryg) és mindössze
egyetlen „Versus”-t tartalmaz. (Egyszerűbben szólva: egytételes.) A
következő 5 tétel (C/52. – C/56.) Kindermann nyomtatványának utolsó
számát (K/25) tartalmazza – mint ahogyan a feliratokból is kiderül – a
„Quartus Versus” kivételével (6). A 8. hangnemben áll (hypomixolyd),
amely Kindermannál már erőteljesen közelít a mi G-dúr hangnemünkhöz.
C/57. Igen egyszerű rövid, de kitűnően hangzó, forgótémára épülő
„fughetta”.
C/58. (= K/23) Kindermann egyik legszebb és sok modern
kiadásban napvilágot látott korálfeldolgozása.
C/65. Az egyik legszebb lutheránus korálfeldolgozás a
gyűjteményben. Először két-, majd háromszólamú feldolgozásban részesíti
a közismert „Wo Gott zum Haus nicht gibt sein Gunst” kezdetű dallam
mind a négy sorát.
C/66. A darab szerzőutalása („Geor. Frob.”) természetesen Johann
Jacob Frobergerre vonatkozik, közelebbről az összkiadásban (7) XIX.
számmal ellátott Toccata-jának zárófugettájáról van itt szó.
Végül még megjegyezzük, hogy a C/62. és C/63. (Johann
Ulich), továbbá a C/67-69. (B. Meyer) darabjait nem tudtuk
egyeztetni, tehát nem tudtuk eldönteni, hogy azok unicumok-e, avagy
konkordanciáik szerepelnek-e egyéb német tabulatúrás könyvekben.
A 3. lemezoldal végén hallhatjuk Croner számozás nélkül hagyott hat
„Applicatur”-ját.
Összefoglalóan: Croner gyűjteményének meghallgatása során bepillantást
nyerhetünk abba a folyamatba, amelynek révén egy 17. század második
felében élő orgonista a hangszerjáték és kompozíció műhelytitkaiba
behatol. Mintegy vele együtt sajátíthatjuk el az 1600-tól kb. 1680-ig
uralkodó zenei nyelvezetet, a kontrapunktikus és az akkordikus
szerkesztést egyaránt. Rendeltetése szerint „komoly" gyűjtemény ez –
közvetlen táncszerűség még nyomaiban sem fordul elő, legfeljebb
végsőkig stilizáltan. Minden darab páros lüktetésben áll. A didaktikus
– és vele együtt kronologikus – szempont bizonyos mértékben
megállapítható: a darabok stílusa, nehézségi foka és terjedelme
határozott fejlődésnövekedést mutat. (Még akkor is ezt kell mondanunk,
ha az utóbbi mozzanat nem teljesen egyenes vonalú; alaptendenciája
azonban kitapintható.)
Második rész
A Croner-féle tabulaturás könyv második része stilárisan annyira
egységes és annyira nyilvánvalóan egyetlen komponistától származik,
hogy róla rövidebben és egyszerűbben adhatunk képet.
Végeredményben a gerincét alkotó első 12 preludium – a bevezetőben már
említett hangnemi sokfélesége mellett – egyetlen alapelvet követ: meg
akarja tanítani a játékosnak, miként lehet 12 hangnemben változatos és
egymást meggyőzően követő akkordokat játszani, méghozzá különféle
manírokban. Utóbbin az akkordjáték, illetve akkordtörés különböző
módozatait értjük. Tehát: jobb kézzel, bal kézzel, váltott kézzel,
felfelé, lefelé, komplementer (kiegészítő) mozgásban stb. A Croner –
pontosabban Kittel – által használt akkord-kötések nagy általánosságban
a funkciós (tehát vonzatokon alapuló) rend szerint haladnak. A
komponista arra is ügyel, hogy a különböző hangnemeken felül a
különböző ütemnemekbe is bevezesse a játékost (2/4, 3/4, 12/8). E
második rész semmiféle régi anyagot nem tartalmaz és nem sokkal a
lejegyzés előtt keletkezhetett (1670-80?).
A zeneszerzői technika tekintetében igen egységes 12 praeludiumot még
két tétel követi. Először egy „Capriccio supra Brevem Bassum:
b-a-g-f-esz-d-c-f” feliratú darabot hallunk, amely nem más, mint a
közismert barokk „passacaglia” variációs technikájával épített 12
változat a megadott hangokra. Utóbbiak minden esetben a basszusban
jelentkeznek – a 11. variációban alaposan kidíszítve – majd a téma igen
egyszerű visszatérésével zárul a ciklus.
Croner tabulaturás könyvének második részét egy ragyogó E-dúr fúga
zárja, mely a kézirat tanúsága szerint 1684. november 20-án került
lejegyzésre (a felirat, amelyet a bevezetőben közöltünk, ezért nem ejt
róla szót!)
Az utolsó hanglemezoldal meghallgatása révén eleven, életteljes képet
kaphatunk a 17. század utolsó harmadának középnémet kompozíciós és
előadói stílusáról.
Pernye András
Jegyzetek
(1) Altsiebenbürgische Orgelmusik Heft I-II-III. Komponiert um 1680.
Daniel Croner (1655-1740). Aus der Orgel-Tabulatur übertragen von
Andreas Porfetye. Edition Breitkopf und Härtel, Wiesbaden, 1971-1972.
(Megjegyzés: Croner születési évszáma hibás. Helyesen: 1656.)
(2) Kindermann tabulaturás könyvéből nem maradt ránk példány. Teljes,
modern kiadása: Denkmäler der Tonkunst in Bayern, Jahrgang 21-24. Teil
II. Kiadta: Bertha Antonia Wallner (Augsburg, 1924).
(3) Willi Apel, Geschichte der Orgel- und Klaviermusik bis 1700.
Bärenreiter, Kassel, 1967. S. 632.
(4) G. Gabrieli, Composizioni per organo. Vol. II. (Dalia Libera).
Ricordi, Milano, 1958. p. 49.
(5) Az 1. jegyzetben említett kiadás természetesen e
szerzőmeghatározásokat nem ismeri és ezért nem használja.
(6) Kindermann – Croner által kihagyott – tétele felett az „Echo mit 2
Clavirn.” felirat áll. Feltételezhetően ez a követelmény meghaladta a
Croner rendelkezésére álló orgonák technikai lehetőségeit.
(7) J. J. Froberger, Orgel und Klavierwerke, III. Kiadta: Guido Adler.
Denkmäler der Tonkunst in Österreich, Jahrg. X/2 – Band 21. S. 19.
notes in
english
# 1-3, 7-10, 29-33, 51-55
